Magyar Katolikus Lexikon > E > Éden


Éden (héb. 'gyönyörűség, boldogság'): a Szentírásban:  1. távoli vidék keleten, ahol a Teremtő a →Paradicsom kertjét elültette (Ter 2,8). - 2. a gyönyörűségek kertje (Ter 2,10; Iz 51,3; Ez 31,9.16.18; 28,13; 31,9; Jo 2,3). Sir 40,27: az 'öröm kertje' . - 3. Személynév (2Krón 29,12; 31,15). - 4. vsz. az Eufrátesz két oldalán, Gozánnal, Háránnal és Receffel együtt asszír uralom alatt álló terület (2Kir 19,12; Iz 37,12: ~ fiai). - Az egyházatyáknál ~ az Egyház jelképe, Isten szellemi kertje; jó fái az igazak, kiket Isten maga ültetett el: pátriárkák, próféták, apostolok karát, szüzeket, a pp-ök rendjét, papokat és levitákat. **

BL:269.