Magyar Katolikus Lexikon > D > donatisták


donatisták: a →Diocletianus-féle üldözés után, 303-305: keletkezett szakadár mozgalom É-Afrikában. - A vita abból indult, hogy érvényes-e az olyan pp-ök és papok működése, akik az üldözés idején a nyomásnak engedve kiszolgáltatták a szt kv-eket a pogány hatóságnak (→traditores). Először név szerint Mensurius karthagói pp-öt vádolták, aki pedig csak eretnek iratokat adott át, nem igazi szentírási kódexeket. A vita élesebb lett, amikor 311: Mensuriust Caecilianus követte a ppi székben; neki azt vetették szemére, hogy egyik szentelő pp-e szintén traditor volt. A vt-kultusz túlzó hívei, akik a befolyásos özv., Lucilla köré csoportosultak, ellenpp-öt állítottak Maiorinus személyében. Ennek utóda lett 313-355: Donatus. Követői állásfoglalásukat Szt Ciprián karthagói pp. nézetéhez vezették vissza, aki kétségbe vonta az eretnekek által kiszolgáltatott keresztség érvényességét. A donatisták eleinte megismételték a hitehagyók által kiszolgáltatott keresztséget; később ezt a gyakorlatot elhagyták és csak a pp-sztelés érvénytelenségét hangoztatták. A mozg. átterjedt egész Numidiára. Az Egyh. szt voltának biztosítékát abban látták, hogy állandó üldözésnek van kitéve. Ezért a Nagy Konstantin-féle békét sem fogadták el. Sokuknál a vtság hangoztatása öncél lett, s a vtság látszatáért olykor az öngyilkosságot is vállalták. A hagyományos pp-öket üldözték, s ezen a téren elveik félretételével nem átallották az áll. hatóság segítségének igénybevételét sem. Julianus Apostata cs. (361-63) a ~ oldalára állt a kat. Egyh-zal szemben, s ők ezt a kegyet el is fogadták. A vtság iránti lelkesedés mellett fűtötte őket a numidiai partikularizmus, amely ellenséges szemmel nézte a róm. uralmat. Nagy szerepet játszott még az egyes néprétegek szoc. különbsége és ellentéte is. Eszményük az Afrikából származó Cirenei Simon volt, akire rákényszerítették Jézus keresztjét, s így csak az afrikai egyh-at tartották az igaz hit őrzőjének. Igazuk bizonyítására fölhasználták az Én 1,7 régi lat. ford-át is: "Ahol legelteted nyájad, ott pihenj meg délben". Ezt úgy értelmezték, hogy csak a D-i, az afrikai egyh. lehet Krisztus igazi jegyese. Ám az ilyen partikularizmus ellenére igyekeztek Rómában is megvetni a lábukat. A szekta a 4. sz. utolsó évtizedeiben érte meg legnagyobb elterjedését. Kóborló csoportjaik (→circumcelliók) az erőszaktól sem riadtak vissza. Szellemi téren elsősorban Szt Optatus numidiai pp. és Szt Ágoston küzdöttek ellenük. Nem hiányoztak a békés megoldási kísérletek sem. 411: Karthagóban 286 kat. és 279 donatista pp. vett részt a vitán, amelynek egyik fő alakja Ágoston volt. Később erőszakosságaik miatt a cs. hatalom nyíltan föllépett ellenük és szigorúan büntette kilengéseiket. A vandál betörés végleg erőtlenné tette őket. Magatartásukkal és tételeikkel hozzájárultak ahhoz, hogy a teol-ban fejlődésnek indult az Egyh-ról, szükségességéről, a sztségekről, az egyh. hiv-ról szóló tanítás. G.F.

Pallas V:443. - Rops, Daniel: L'Eglise des Apotres et des Martyrs. 1948:526. - LThK III:504.