Magyar Katolikus Lexikon > D > dignitas


dignitas (lat. 'méltóság, főrang'): 1. királyi udvari tisztség, országos méltóság viselője. A kk. Mo-on Szt István kíséretéből (kezdetleges udvarából) még csak a testőrség parancsnoka és a nádor (comes palatii) emelkedett ki. 1055: szerepel először a lovászmester (magister agazonum), nem sokkal később a hírnökök ispánja (comes preconum), 1131 e. a királyi udvarispán (comes curiae), később országbíró (iudex curiae regiae), 1148: a pohárnokmester (magister pincernarum), asztalnokmester (magister dapiferorum) és kincstárnok (thesaurarius). A kincstárnokból 1148: lett a királyi kamara elnöke (presidens camerae regiae), 1198: a kamarások mestere (magister cubiculariorum) és 1214: a tárnokmester (magister tavarnicorum). 1198: említik a királyné udvarispánját, később a kirnénak is volt külön asztalnok-, pohárnok- és tárnokmestere. A kir. udvaron kívüli orsz. méltóságok közül 1111: szerepel először Erdély kormányzója, mint hg. (dux), 1199-től vajda (voivoda), Horváto. és Szlavónia meghódítása után a bán (banus). A vajda és a bánok kir. helytartók, az adott ter. legfőbb bírái, hadvezérei és kormányzói. II. András idején (1205-35) a méltóság- és tisztviselők: nádor, udvarispán, vajda, horvát-szlavón bán, tárnokmester, asztalnokmester, pohárnokmester és kirnéi udvarispán. IV. Béla korában (1235-70) az udvarispánt országbírónak nevezték, s föltűnt az ajtónállómester (magister janitorum) és a királyi kardhordozó (ensifer regis). Károly Róbert idején (1308-42) tűnt föl a királyi zászlótartó (signifer regis). A 13. sz. derekán alakult ki a macsói és szörényi bánság. Az első macsói bánok Boszniát is kormányozták. A macsói bán 1320-tól Bács, Baranya, Bodrog, Szerém és Valkó ispánságát is viselte. - 2. káptalani rang. 1917 e. a kápt-ok azon tagjai, akik rangban elsőbbséget élveztek és bizonyos ter-ekre joghatóságuk volt. 1917-83: rangban megelőzték az egyszerű knk-okat. Nevük országonként változott: →dékán, →prépost, →archidiákonus, archipresbyter, primicerius, scholasticus, custos. Mo-on a ~okat columnaenak, 'oszlopos kanonoknak' is nevezték: →nagyprépost, →olvasókanonok, →éneklőkanonok, →őrkanonok. B.A.-**

Hóman-Szekfű I-II. - Eckhart Ferenc: M. alkotmány- és jogtört. Bp., 1946. - Fügedi 1986.