Magyar Katolikus Lexikon > D > diadalív


diadalív, diadalkapu (lat. arcus triumphalis, fornix): 1. az ókori építészetben római eredetű emlékmű. Szabadban álló 1 v. 3 nyílású, felírásokkal, domborművekkel díszített kapu. Cs-ok v. győztes hadvezérek diadalmenete alkalmából építették. A legismertebb fennmaradt ~ek Rómában Titus és Septimius Severus ~e, Rómán kívül Beneventóban, Tesszalonikában, Polában és Orange-ban stb. maradtak fenn ókori ~ek. - 2. az óker. →bazilikák ~e fölismerhető rokonságot mutat a hellenista városképpel. Amint ugyanis hellenista korban a városkapuhoz vezetett a csarnok-út, a "via triumphalis", úgy a ker. bazilikában a bejárattól az apszis ~éig vezetett a "mennyei út", via triumphalis, majd belépett a mennyei város, Jeruzsálem királyának tróntermébe. A kk-ban ezért is kap mind nagyobb jelentőséget a Jel trónoló Báránya a ~en, v. annak zárókövén. - 3. A Karoling kortól a sztélyt a kereszt- ill. főhajótól elválasztó széles ív, neve nem a polg. ~ből, hanem a →diadalkeresztből származik. A ~ pillérei közé a szerz. és kápt. tp-okban →szentélyrekesztőfalat emeltek, gyakran Szt Kereszt-oltárral. - 4. A 18. sz. közepétől uralkodók fogadására újra építeni kezdtek ~eket. Vácott Migazzi pp. 1764: Mária Terézia tiszt. építtetett ~et. Ma élő formája a virágokkal és föliratokkal ékesített díszkapu. **

Kirschbaum IV:355. - LThK X:367.