Magyar Katolikus Lexikon > D > diadém


diadém (a gör. diadeó, 'körülköt' szóból): az ókori görögöknél közepén szélesedő selyem v. gyapjú szalag, mellyel a nők hajukat fogták össze, a széles rész a homlokukon volt. - Egyiptomban a szt kígyó jele volt a ~on. K-en az istenszobrok és a kir-ok fejdísze, a perzsa kir-ok kék-fehér ~a a →tiarát vette körül. Mint kir. jelvény K-ről került Rómába. Antonius a luperkáliákon Caesart ilyen K-i ~mal koronázta meg, ami siettette megöletését. E rossz emlék miatt a későbbi cs-ok tartózkodtak a ~tól. Diocletianus kezdte használni, Nagy Konstantin gyöngyökkel és drágakővel ékesítette. →korona **

Kirschbaum I:504. - Pecz I/2:550.