devotio (lat.): 1. az ókori rómaiaknál ünnepélyes szertartás, mellyel a közt. első századaiban rangosabb hivatalnok v. a hadvezér nagy veszély idején lelkét az alvilági isteneknek ajánlotta, hogy ezáltal megrontsa az ellenséget. A szert-on a devotus, aki a ~t tette, a pajzsára állt, s födött fejjel mondta a pontifex után a ~ formuláját. - 2. Az egyházban →áhítat. **

Pecz I/2:549.

új