Magyar Katolikus Lexikon > D > delectatio


delectatio (lat. 'gyönyörködés, kedvtelés'): valaminek a megszerzése, elérése után érzett megnyugvás, öröm. - Az ember képességei révén vágyódik a szellemi és érzéki jóra. A szellemi javakra az értelem és az akarat törekszik; az igazság, a jóság, a szépség örömöt kelt bennünk. De összes érzékeink gyönyörködtethetnek bennünket (pl. a zene a hallásunk révén; a nemi öröm a szexuális vágy beteljesülése). Ami a ~ erkölcsi jellegét illeti, jónak csak akkor minősíthetjük, ha azt az értelmünk szabályozza. Bűnös cselekedetben gyönyörködni bűnnek számít. Nyilvánvalóan helytelen, bűnös dolog, ha valaki ebben látja élete legnagyobb örömét, célját (vö. "Istenük a has" Fil 3,19), de nem lehet rossz az az öröm, amely értelmes emberi természetünknek megfelel, és bennünk jó cselekvésre ösztönöz. Ezt Isten akaratának tekinthetjük, amely emberi természetünkbe van írva. Különben nem törekedhetnénk a legnagyobb örömre, boldogságra, Isten színelátására, az üdvösségre sem. - Az erkölcsteol. sajátos fogalma az ún. delectatio morosa is. A belső, vagyis gondolatban elkövetett bűnök közé tartozik. Két fajtája van: a már elkövetett bűn fölött érzett öröm, ill. vágyódás valamilyen bűnre, ami örömöt, kielégülést jelent (pl. a bosszúvágy). Ugyancsak elítélendő a káröröm, a más bűne v. sikertelensége fölötti öröm. - Nem jelenthet bűnt a nemi vágy kielégülése, ha az erkölcsileg megengedett keretek közt, azaz házasságban történik. **

Palazzini II:41.