🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > Dsida
következő 🡲

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, Szatmár vm., 1907. máj. 17.-Kolozsvár, 1938. jún. 7.): hírlapíró, költő. - Az el. isk-t Bpen, a gimn-ot Beregszászon és Szatmárnémetiben végezte, 1925: éretts. Kolozsvárt jogot tanult, de nem fejezte be. 1927. XI.-1930: a Pásztortűz technikai szerk-je. 1928: néhány hónapig Abafáján Huszár br. családjának házitanítója., 1931: Császár Károllyal együtt társszerk-je, 1930-36: szerk-je, 1932. I: a nagyváradi Erdélyi Lapok c. kat. napilap kolozsvári tudósítója, 1934: a Keleti Újság b. munk. - 1933: itáliai zarándokutat tett, 1937. VII. 31: Márton Áron eskette a Szt Mihály tp-ban, betegágyán lelki gondozója volt. - 1929: a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság és a marosvécsi Helikon tagja. Az →Erdélyi Katolikus Akadémia és a PEN Klub romániai tagozatának titkára. Első verseit Benedek Elek Cimbora c. gyermekújsága közölte. Költői nyelve a sz-forduló hagyományait és a Nyugat által képviselt modern költőiséget folytatta. Elemi közösségvággyal fordult az emberekhez, főként a szegényekhez (Amundsen kortársa), elégiáiban az emberi élet esendőségét és veszélyeztetettségét panaszolja (Tóparti könyörgés). Csalódásai elől a szerelemhez és a term-hez menekült. Kóborló délután kedves kutyámmal c. lírai riportjában úgy mutatja be a term-et, mint a válságokkal küzdő emberi társad. ellenpólusát. Őszinte hittel ragaszkodott a kat. vallás tanításaihoz, s költ-ében nagy szerepet kapott Krisztus alakja és a megváltás tudata (Út a Kálváriára, Húsvéti ének). Az erdélyi magyarság kisebbségi szenvedéseire az evang. szellemében keresett vigasztalást; Nagycsütörtök c. verse a személyes áldozatvállalás fontosságát hangoztatta. Vallásos költ-ében a kk. ferences hagyományokat újította föl, igazi "poeta angelicus" módjára szólaltatta meg a ker. testvériség örömét (Vidám kínálgatás keresztényi lakomán). Kései költ-ének visszatérő témája a halálfélelem (súlyos szívbetegséggel küzdött, többször is kórházba került). Psalmus hungaricus c. költeményében a magyarság veszélyeztetettségét fejezte ki, Kecskeméti Vég Mihály 16. sz. zsoltárhagyományát idézve föl. Mint kiváló formaművész egyforma készséggel használta a klasszikus és a Ny-eu. verselést. Műford-ként lat. klasszikusokat (Catullus, Horatius), ném. (Schiller, Heine, Trakl) és rumén (Arghezi) költőket tolmácsolt m-ul. - M: Leselkedő magány. Versek. Kolozsvár, 1928. - M. karaván Itálián keresztül. Nagyvárad, 1933. - Nagycsütörtök. Versek. Kolozsvár, 1933. - Angyalok citeráján. Versek. Uo., 1938. - Vál. versek. Bp., 1944. - Fecskék kve. Írta Ernst Toller, ford. Kolozsvár, 1945.- Tóparti könyögés. Vál. versek. Uo., 1958. - Arany és kék szavakkal. Uo., 1965. - Versek. Bukarest, 1966. - Peisaj cu nori. Versek. Ford. Emil Giurgiucă. Uo, 1974. - Összegyűjt. műford-ok. Uo., 1983. - Út a Kálváriára. Vál. versek és prózai írások. Uo., 1985. P.B.

Pásztortűz 1938:321. (Császár Károly: ~) - Hitel 1938:2. sz. 118. (Kiss Jenő: ~ emlékezete) - Erdélyi Helikon 1938:475. (Kovács László: ~ .) - Nyugat 1938. II:66. (Szerb Antal: ~) - Az irod. útján. Kolozsvár, 1941:198; 484. (Molter Károly: ~)  - A lehetetlen ostroma Bukarest, 1968:9. (Földes László: ~ költ-e) - A költ. értelme Uo., 1965:286. (Szemlér Ferenc: ~) - Korunk 1967:380. (Láng Gusztáv: ~) - Vigilia 1985:555. (Pomogáts Béla: Költő Nagycsütörtökön)


Dsida Jenő (Szatmárnémeti, Szatmár vm., 1907. máj. 17.–Kolozsvár, 1938. jún. 7.): hírlapíró, költő. – Szülők: Aladár cs. és kir. mérnökkari tiszt; csengeri és újlaki Tóth Margit földbirtokos. 1910–14: Bpen, 1914–19: családjával anyai nagyszüleinél Beregszászon élt. 1919: visszaköltöztek Szatmárnémetibe, 1925: ott fejezte be a gimn-ot. Kolozsvárt joghallg., de okl. nem szerzett; 1928–29: Abafáján (Maros-Torda m.) a br. Huszár családnál házitanító. Szatmárnémetiben és Kolozsvárt ügyvédi irodában dolgozott. – 1927. XI.–1929: a Pásztortűz műszaki szerk, 1930: 13. sz.–1936: 1. sz. társszerk. 1929: a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társ., 1930: az Erdélyi Irod. Társ. tagja, 1931: az Erdélyi Kat. Akad. tagja és titkára, 1933: a Pen Club rom. m. szakoszt. titkára. 1932. I.–1938(?): a nagyváradi Erdélyi Lapok (1936: 124–183. sz. Új Lapok; 1936: 184. sz.–: Magyar Lapok) napilap kolozsvári tudósítója, 1932. XI–: Falteceniben, majd Jászvásárt katonáskodott, de szívbaja miatt leszerelték. – 1933: zarándokcsoporttal Olaszo-ba utazott, fogadta őket XI. Pius p. 1935. I.–1938: a kolozsvári Keleti Újság napilap nyelvművelő rovatvez-je. Erdélyi írókkal mo-i előadókörúton vett részt. Az Erdélyi Szépmíves Céh lektora. 1937: megházasodott. 1938 elején megfázott, haláláig betegeskedett. – Fr., lat., ném., olasz, oláh költők műveinek ford-ja. 1940: megjelent Psalmus hungaricus c. költeményét →Kodály Zoltán kórusművében szólaltatta meg. A Jegenyék és Tündérmenet c. versét Trózner József, a Tavalyi szerelem címűt Zoltán Aladár (1967–) zenésítette meg; 5 dalt verseire Szabó Csaba szerzett és adott ki (oláhul és m-ul, szoprán szólóra, zenekarra, 1978). – Versei, műfordításai, cikkei novellái, útirajzai: Cimbora (1924–: első versei), Erdélyi Fiatalok Erdélyi Helikon. Erdélyi Tudósító, Hírnök, Pásztortűz, Uj erdélyi antol. (Kolozsv.. 1937), Erdélyi köszöntő ([Bp.], 1938), aradi Vasárnap. s legtöbb erdélyi napilapban, valamint több csonkamorsz napi- és hetilapban. M: Leselkedő magány. Versek. Kolozsvár, 1928. M. karaván Itálián keresztül. (Útleírás). Nagyvárad, 1933. (2. kiad. Bp., 2006) Nagycsütörtök. Versek. Kolozsvár, 1933. (Az Erdélyi Szépmíves Céh 81. kiadv. VII: 11. sz.) – Angyalok citeráján. (Versek). Uo„ 1938. (Arck.) (U. az 121. kiadv. X. sor. 23-24.) – Vál. versek. Bev. Rónay György. Bp., 1944. – Fecskék kve. Írta Ernst Toller. (Műford-ok) Kolozsvár, 1945) Tóparti könyörgés. Versek. Vál. és bev. Áprily Lajos. Uo., 1958. – Arany és kék szavakkal. Versek. 1965. – Versek, Bev. Szemlér Ferenc. Bibliogr. Réthy Andor. Bukarest, 1966. – Összegyűjtött műford-ok. Gondozta és jegyz. ellátta Szemlér Ferenc. Uo., 1969. Versek és műfordítások. Vál. és bev. Láng Gusztáv. Kolozsvár, 1974. (Tanulók Könyvtára) – Peisaj cu nori, [Vál. versei] Ford. Emil Giurgiuca. Bev. Stefan Aug. Doina. Bukarest, 1974. – Válogatott versei. Szerk. Jékely Zoltán. Bev. Lengyel Balázs. Bp., 1980. (Kozmosz kvek) – Összegyűjtött versek és műfordítások. Bev. Láng Gusztáv. Utószó Szakolczay Lajos. Uo., 1983. – Út a Kálváriára. Vál. versek és prózai írások. Bev. Pomogáts Béla. Jegyzetek és bibliogr. Csiszér Alajos Uo., 1985. – ~ levelesládája. Szerk. Csiszér Alajos. Győr, 1991. – Séta egy csodálatos szigeten. Prózai írások. Kiad. és bev. Marosi Ildikó. Bibliogr. Váczy Leona. Bukarest, 1992. – Légy már legenda. ~ összes verse és műfordítása. Szerk.Csiszér Alajos. Bp., 1997. (4. kiad. 2005) – Égi mezőkön. Vallomások versben és prózában. Szerk. és utószó: Kabán Annamária és Mózes Huba. Bp., 2001. (Kalamáris könyvek, 1.) – Út a Kálváriára. Vál., szerk. Hunyadi Csaba. Szeged, 2004. – Álnevei: Fodor Jenő; Zólyomi László. 88

EMIB 1929:34. 39. – Kat. lex. 1931. I:443. Erdélyi Szépmives Céh. emlékkve. (Kolozsvár), 1934. Jancsó Elemér: Az erdélyi m. líra 15 éve. Uo., 1934. Révai XXI: Az Esi hármaskve. Uo.. 1938 [1937]. Új erdélyi alm. Kolozsvár, 1937. Erdélyi Helikon 1938:474. (Kovács László: ~; újraközölve: Az irodalom útján. Kolozsvár, 1941); 484. (Molter Károly: ~) Erdélyi Múz. 1938: I. Irodt. 1938:145. (G. P.) Láthatár 1938:232. (László Dezső). M. Prot. Lpja 1938:108. (Kúnszery Gyula). M. Út 1938: 49. sz. (D. J. utolsó arca). Napkelet 1938. 2: 127. I. (Mihály László). Nemz. Újs. 1938. VI. 8. Nyugat 1938. II: 66. (Szerb Antal: ~) – Pásztortűz 1938:321. (Császár Károly: ~); 324. (Szemlér Ferenc: ~ költészete; újraközölve: A költészet értelme. Bukarest, 1965). Új Mság (Vas. mell.) 1938. VI. 12. Új Vetés 1939: 5. sz. Jelenkor 1940: 21. sz. (Szíjgyártó László: ~ az erdélyi fiatalság költője) – Monoki 1941:132.; 1997:533. – Gulyás VI:305. (*Szatmár!) – Lengyel Balázs: A mai m. líra. Bp., 1948:97. (~) – Utunk 1956:43. (Páskándi Géza: ~ és a kortárs elfogultsága); 1968: 3. sz. (Marosi Ildikó: Felejtsd el arcom romló földi mását); 23. sz. (Láng Gusztáv: Végrendelet, mely végrehajtásra vár. ~ életművének filológiai problémái); 40. sz. (Láng Gusztáv: Arany és kék szavakkal..., A szimbolika - verseiben). – MIL 1963. I:268. (*Szatmár!) – Igaz Szó 1967. I:773. (Kiss Jenő: Találkozásaim ~vel) – Korunk 1967:380. (Láng Gusztáv: ~, Egy életmű problémái) – Söni Pál: Művek vonzása. Bukarest, 1967. (~ eddig és ezután) – Földes László: A lehetetlen ostroma. Bukarest, 1968. (~ költészete) – Látóhatár 1969:1138. (Paku Imre: ~.) – Nyelv és lrod.tud. Közlem. 1968:287. (Láng Gusztáv: ~ 2 írói álneve [Fodor Jenő; Zólyomi László]).1974. (Láng Gusztáv: Az érzelmi lázadástól a lázadás értelméig) – RMIL 1981:425. (*Szatmár[!], a város neve 1715: Szatmár és Németi egyesítése óta: Szatmárnémeti! – VJ.); 2002. IV:695. (s.v. római katolikus egyházi irodalom) – MItB 1905–1945. 1982. I:329. – ÚMIL 1994. I:467. – Láng Gusztáv: A lázadás közjátéka. Dsida-tanulmányok. Szombathely, 1996. – RMIL 2002. IV:695. (s.v. római katolikus egyházi irodalom)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.