Magyar Katolikus Lexikon > D > Dorottya


Dorottya, Szt (Cézárea, Kappadókia, 3. sz. vége-Cézárea, 4. sz. eleje): szűz vértanú. - Legendája szerint a szép, okos, alázatos ker. leányt Sapritius, Diocletianus cs. megbízottja bálványáldozatra szólította föl, amire ~ (csigára akasztva is) ker. hitvallással válaszolt. Sapritius a hitehagyott Krisztára és Kallisztára bízta, hogy tántorítsák el hitétől, ~ azonban visszatérítette mindkettőjüket, ezért ~ jelenlétében elégették őket, ~t pedig megkínozták. Amikor a vesztőhelyre vitték, találkozott Teofillal, aki csúfolódva almát és rózsát kért tőle a túlvilágról. A kivégzés előtt imádkozó ~nak megjelent egy gyermek, kosarában almákkal és rózsákkal. ~ ezeket elküldte Teofilnak, aki az ajándék hatására megtért, s ő is vt. lett. - A kertészek, serfőzők, virágárusnők védősztje. Ü.: febr. 6. - Boroszlóban őrzött fejereklyéjének 1430 k. készült hermájáról megállapították, hogy "sajátszerű magyar sodronyzománc" munka. A hermát vsz. Zsigmond kir. ajándékozta Boroszló városának. Talapzatán kis üregek Szt Bálint, Márta, Tamás, Skolasztika, Lőrinc, Lázár ereklyéivel. Az egyikben Agnus Dei, II. Pius idejéből. ~ néphagyománnyá színesedett tiszt-e legújabban is főleg Sziléziában, Cseho-ban és a tört. Felvidéken virágzik. ~t tiszteli védősztjéül Szkalka (Szt Benedek vtságának helyén), Csavajó és a szepesi Poprádfalu. - Névnapját virág- és gyümölcsszteléssel, ünnepséggel először vsz. a bolognai diákok ünnepelték meg, és így a Bononia docet, 'Bologna tanít' szállóige értelmében ők is hozzájárultak kultuszának közép-eu. népszerűsítéséhez. Innen van a napnak Thuróczi János tanúsága szerint hazánkban a rosarum festum, rosarum dies, 'rózsák ünnepe, rózsák napja' neve is, ami nyilván élő szokásra is utal. A cseho-i Egerben (Cheb) a kk-ban a városi tanács e napon meg szokta vendégelni az iskolás gyermekeket. - Az Egyh. ~ napján néhol almát és virágot sztelt. Ezt honosította meg hazánkban a 20. sz. első felében a palóc Hangony ferences plnosa, aki a dunántúli mariánus prov-ból szakadt ide. A hívek azóta is ragaszkodnak a sztelményhez. A plnos a Balázs-napi almaáldás megfelelően módosított szövegével végzi a sztelést. - Ikgr. Fiatal nőként, gyakran koronával ábrázolják. - Attrib-ai: rózsák (néha kosárkában), rózsagirland, virágok, ritkábban alma v. más gyümölcs, angyal, kard, korona, pávatoll (mert az ostorozást pávatollal való simogatásnak érezte). Sokszor mellette ábrázolják a virágot v. almát hozó gyermeket, aki némelykor keresztes →dicsfényt visel, tehát a kis Jézussal azonos. Késő kk. népszerűségének köszönhetően bekerült a →tizennégy segítőszent közé, és a szárnyas oltárokon gyakran együtt látjuk Borbálával, Margittal és Katalinnal (→Virgines Capitales). - Egyik legrészletesebb képciklusa (1420 k.) a lőcsei tp. hajójának 20 jelenetből álló falképe. Még igazi Biblia pauperum: a Legenda Aurea nyomán 20 jelenetben ~ életével, halálával az írástudatlan hívek lelki épülését is akarja szolgálni, és nyilván évsz-okon át ihlette a táj népi képzeletét. - ~ legendáját ábrázolja Jekelfalu sekrestyéjének freskóciklusa (15. sz.), amely nemtörődömségből a mi korunkban ment tönkre. Csaroda kk., ma ref. tp-ában lemeszelt ~-freskó került elő. ~ képét ott látjuk Alsóbajom (1490), Bakabánya (1490), Bártfa (1460), Csíksomlyó, Csíkszentlélek (1510), Felsőerdőfalva (1480), Frics (1500), Hervartó (1460), Héthárs (1520), Kassa (1470), Késmárk (1493), Liptószentandrás (1480), Liptószentkereszt (1510), Lőcse (1476), Malompatak (1480), Nagyjeszen, Nagylomnic (1495), Nagyszeben (1500 k.), Szentjakabfalva (1500), Szepeshely (1480), Trencsén (1410) szárnyas oltárain. A kk. nagyszombati Szt Miklós-tp. ~-kpnáját a barokk időkben, 1703: festették. - ~ gótikus faszobrai szárnyas oltárokon: Andocs (1500), Bakabánya (1480), Barka (1410), Bártfa (1390, 1480), Busóc (1390), Dénesfalva (1490), Farkasfalva (1480), Felka (1480), Kassa (1440), Kislomnic (1400), Kisszeben (1510), Krig (1380), Liptószentmiklós (1480), Lőcse (1494), Mihályfalva (1490), Nagyszalók (1483), Székelyzsombor (1540), Szepesszombat (1464), Sztankahermány (1510), Zsegra (1370) - Oltármestersége volt 1374: a váradi, 1419: a csanádi, 1451: a gyulafehérvári, 1482: az egri, 1497: a váci, 1539: a győri szegyh-ban, 1395: a vasvári kápt. tp-ában. - Leopold Schmidt szerint ~ közép-eu. tiszt-én főleg az ágostonos remeték buzgólkodtak. A kultusz 1351: ~ tiszt-ére sztelt boroszlói tp-ukból sugárzott szét. Kétségtelen, hogy a remetéknek a kk. Szepességben (Szepesvár, Szepesváralja), Sárosban (Bártfa, Sáros, Harapkó) több ktoruk is volt. A kultusz virágzását elősegítette bányavárosainknak Boroszlóval való gazdasági kapcsolata is. - A ~-kultusz már kihalt népünk szakrális tudatából. A hagyományban csak emlékeivel találkozunk időjósló regulák s a barokk időkből származó ~-játékok formájában. A felvidéki németlakta bányavárosokban, bányászfalvakban - Szepesvár, Bártfa, Sáros stb. - és a környező szl. településeken a lat. nyelvű isk-drámák ~-játékai a népr-ban éltek tovább. Ismert volt a ~-játék Nagybányán és a máramarosi m. sóbányászok körében is. Hiedelem Szegvár (Csongrád) vidékéről: Ágota (jan. 21.) szorítja, ~ (febr. 6.) tágítja; vagyis ~ napjára már enyhülni kezd az idő. Szigetközi szólás szerint ~ szorítja, Julika tágítja. A kisújszállásiak szerint: ha ~ szorítja, Zsuzsanna megtágítja. Az egyetlen élő, de már barokk eredetű hagyomány a sümegi kegyhelyen máig számon tartott ünnep, a névnapján megült ~ asszony búcsúja. A hagyomány szerint hosszas keresgélés után 1699: e napon bukkant rá Sümegen a képre Berngober Mária Zsófia béna bécsi assz., aki azt álmodta, hogy Mo-on azt a tp-ot keresse föl, amelyben azzal a Mária-képpel találkozik, amely megjelent neki. - A m. népi kalendáriumban ~ napja Julianna →ellenkező napja. 88

LThK III:523. - BS IV:820. - Bálint I:210. - Sachs 1980:100. - SzÉ 1988:87.