Magyar Katolikus Lexikon > D > Dies irae


Dies irae (lat. 'a harag napja'; vö. Szof 1,15): a gyászmise →szekvenciája. - Mai formájában 19 háromsoros, nyolcszótagú, 3 soronként azonos rímű versszakból áll. Eredetileg vsz. 17 versszaka volt, s ádvent 1. vasárnapján énekelték a Lk 21,25-33 evangéliuma előtt. A ferences és domonkos lit. kv-ek révén terjedt el. A II. vat. zsin-ig a temetési misékben és nov. 2-án kötelező volt. - Szerzője F. Ermini szerint (1928) Celanói Tamás, de előtte Nagy Szt Gergelynek, Szt Bonaventurának, Aquinói Szt Tamásnak is tulajdonították. A szöveg legkorábbi töredéke a 13. sz. elejéről, első nyomtatott változata 1493-ból való. Legszebb m. fordítását Babits M. és Sík S. készítette. Dallama megjelenik Palestrina, Vittoria, Anerio, Mozart, Cherubini, Verdi, Berlioz, Liszt műveiben. - Kialakulását egyes kutatók a gyászmisét követő →Libera verzusaira vezetik vissza. - A LH-ban az év utolsó hetében a matutinum, a laudes és a vesperás himnusza is. **

LThK 1931. III:314. - EC 1950. IV:1576.