Magyar Katolikus Lexikon > D > Dicsőség a magasságban Istennek...


Dicsőség a magasságban Istennek... (lat. Gloria in excelsis Deo): a Szentháromságot dicsőítő nagy →doxológia, az ünnepi szentmise állandó része, a →Kyrie eleison után. A Lk 2,14 szavaival indul. - Lényeges elemei már az →Apostoli Konstitúciókban megtalálhatók mint elsősorban az Atya dicsőítése (VII,47). A 4-5. sz: vsz. Alexandriában az ariánusok miatt módosult, és a hangsúly a Fiú dicsőítésére került. Mai formája a 9. sz-ból való. - A LP szerint 498: Szümmakhosz p. rendelte el, hogy ppi miséken vasárnaponként és a vt-ünnepeken imádkozzák, a papok csak újmiséjükön és húsvét éjszaka mondhatták. I. Miklós nagycsütörtökre is elrendelte. A papság a kk-ban kapott a ~ imádkozására engedélyt: Zakariás p. a montecassinói, II. Callistus 1120: fr. szerz-eknek adta kiváltságként. Hispániában azonban a →mozarab szertatásban már a 7. sz: ált-an imádkozták. - A II. Vat. Zsin. után vasárnap és a nagy ünnepeken imádkozása kötelező, sztek emléknapjain fakultatív. Ádventben, nagyböjtben és az évközi hétköznapokon elmarad. - A bizánci szert-ban ált. a vasár- és ünnepnapi reggeli istentiszt-en, hálaadás alkalmával énekelik. - A kk-ból 56 egyszólamú (gregorián) dallamát ismerjük. A legrégibb vsz. a 10. sz-ból való, a Liber Usualis 15. sz. dallama. - A többszólamú és zenekari misekompozíciók állandó része. **

Kraus I:377. - Radó 1961:65. - Brockhaus I:43.