Magyar Katolikus Lexikon > D > Decius


Decius, Cajus Messius Quintus Trajanus (Sirmium vidéke, 210-Dobrudzsa, 251): Philippus Arabs utódaként római császár (ur. 249-51) Szt Fábián és Szt Kornél pápák idejében. - Philippus alatt a gótok ellen harcolt. A 248. év végén a csapatok cs-rá kiáltották ki. Sokat hadakozott a birod-ába tömegesen betörő gótok ellen. Sikeresen védte Nikopoliszt, majd a Balkán vidékére utánuk ment. A makedoniai Beroea mellett legyőzték, s csak nehezen menekült meg. A dobrudzsai mocsarak vidékén vívott harcok alatt fiával együtt esett el; mint mondják, egyik vezére, Trebonianus Gallus áruló módon hagyta cserben. - Szigorúan ragaszkodott a róm. hagyományokhoz, egységes államvallást akart. Elrendelte, hogy mindenki, nők és gyermekek is mutassanak be áldozatot az isteneknek, s vegyenek részt az áldozati lakomán. Bevezette a kínzást, minek következtében sokan lettek félelemből hittagadóvá (lapsi), áldozatbemutatóvá (sacrificati, thurificati), v. igazolást szereztek be ezekről (libellatici). Az üldözés az egész birod-ra kiterjedt: Rómában Fábián pápa, Szicíliában Ágota, Szmirnában Pionius pap, az antiochiai és jeruzsálemi pp-ök (Babülasz és Sándor), Karthagóban Ciprián szenvedett vértanúságot. Aegyptusban a ker-ek sokasága a pusztába menekült (Remete Szt Pál). Utóda Trebonianus lett. **

Pallas VI:104. - EC IV:1274. - Vanyó IV:282. - Pecz I/1:529.