Magyar Katolikus Lexikon > D > Dávid


Dávid, David (Neamț m., Moldva, Ro.): falu a Moldvába jobbról beömlő Valea Mare-patak völgyében, Borgovántól É-ra. - Régebben Scheiának is nevezték. A 17. sz. végén v. a 18. sz: keletkezett. 1792: említik először. 1844: lakói egy forrás szerint "jövevény és csángó magyarok, kik mind tudnak magyarul." A 19. sz. derekán népének jelentős része elköltözött. Fatp-uk a 19. sz. vége felé épülhetett. A 19. sz: Talpa, 1902 óta Borgován filiája. H.P.

Jerney 1851:171. - Lahovari III:60. - Domokos 1987:577.

Dávid (Betlehem, Júdea, Kr. e. 11. sz.-Kr. e. 965): Júda és Izrael királya (ur. Kr. e. 1004-965), Izáj legkisebb fia. - Először Saul fegyverhordozójaként említik, aki azért vette magához, mert ~ legyőzte Góliátot. Utóbb féltékeny lett rá, s elfogatása elől ~ elmenekült. Saul halála után Hebronban Júda kir-ává kenték; hosszú harcok után Izr-ben is kir. Elfoglalta a jebuzitáktól Sion várát és környékét; ez lett Jeruzsálem, ~ városa. Egyesítette az önálló és egymással is harcoló törzseket, meghódította a kánaáni városáll-okat. Az Úr ládáját Jeruzsálembe vitette, előkészítette egy közp. sztély építését, népszámlálást tartatott és állandó hadsereget hozott létre, Izr. É-i törzseinek lázadását leverte, a Jordán Ny-i vidékét meghódította, Edom és Arám élére helytartókat rendelt. Moábot adófizetővé tette, Ammont bekebelezte, Tirusszal baráti viszonyt tartott. Elcsábította katonája, Urija feleségét, Batsebát, majd Uriját megölette. Fiai viszályában Absalom megölte Amnónt, sőt ~ ellen is föllázadt, akinek hadvezére, Joáb megölte. Még életében kitört a küzdelem az uralomért, végül Batsebától szül. fia, Salamon követte a trónon. ~ volt az egységes Izr. megalapítója; a hagyomány a nagy uralkodó mellett a vallásos költőt is tiszteli benne. ~nak tulajdonítják Saul és Jonatán (2Sám 1,19-27), Ábner (3,33) siratóénekét, és egy sor zsoltárt. - Ikgr. A ker. műv-ben Krisztus előképeként tisztelik. A korai kk. kv-festészetében ~ot mint kir. énekest és zsoltárost ábrázolták, kir. ruhában, hangszerrel, többnyire hárfával. Legtöbbször a Zsolt kv-ében szerepel, zenészek és táncosok társaságában, olykor ~ maga is táncol. A 12. sz: a monumentális műv-ben is föltűnt mint trónon ülő kir., hárfával, mellette Batseba (Krisztus és az Egyh. előképe). Krisztus ősei között jogarral és hárfával áll, de előfordul a próf-k soraiban is; a →kilenc hős között harcosként képviseli az ÓSz-et. A 16. sz-tól a mesterdalnokok védősztje, s mint a zene patrónusát sokszor megmintázták barokk orgonaszekrényeken. A reneszánsz idején a Góliátot legyőző ifjú pásztor ábrázolása került előtérbe. E formájában ~ a firenzei polgárság hatalmának lett a jelképe, ezért a 15. sz: ismételten ábrázolták (Donatello, 1430; Verrocchio 1470; Pollaiuolo 1470). A pásztorfiú egy övet, ágyékkötőt, ókori páncélt visel v. teljesen ruhátlan. Michelangelo (Firenze, Akadémia, 1501-04) a harc előtt, Bernini (Róma, Villa Borghese, 1619) harc közben mintázta meg. - Életének jeleneteit már az óker. korban ábrázolták; képsor látható a dura-europoszi zsinagógában (245-256). A legkorábbi ker. ciklus Egyiptomban, Bawit 3-as sz. kpnájában látható. A kk-ban zsoltár-illusztrációkon, a reneszánsztól freskókon, szobrokon és szőnyegeken láthatók a Szentírásból ismert jelenetek. - Góliáttal vívott harca Krisztus sátán fölötti győzelmének előképe; ~ tornya (Én 4,4) a kk-ban Mária-szimbólum lett. - Ü.: dec. 29. - Attrib-ai: pásztorbot, parittya és kő, kard, lábánál v. kezében Góliát feje. - Élete megtalálható a Debreceni-kódexben, miséjét már a Pray-kódex emlegeti. Számos későbbi misekv-ünkben is előfordul. Megtalálható az üdvösségtört-et, ill. Jézus családfáját ábrázoló kk. freskóinkon, a próf-k karában szárnyasoltárainkon: Berzenke (1450, Szépműv. Múz.) Hervartó (1460), Jánosháza (1480), Liptószentmária (1450), Mateóc (1450). - A musica sacra patrónusaként ábrázolják barokk tp-aink kórusképei. Így Nova orgonakarzatának Dorffmeister freskóján. ~ neve beleszövődött az aprósztek legendájába és népi hagyományvilágába is. Országszerte ismeretes hiedelem szerint a holdban ~ kir. hegedül, Cecília meg táncol. Kárbament, elveszett v. kölcsönadott, de vissza nem került dologra mondja a szegedi nép: elhidegülte Szt Dávid. Így is: Elírta Szt Dávid, el is magyarázta. **

Kirschbaum I:477. - Bálint I:110. - Sachs 1980:92. - BL:249.

Dávid, Szaloniki, Szt (*Mezopotámia, 450 k.): szerzetes. - Szalonikiben 3 évig egy mandulafán élt, később uo. szerz. a Szt Theodorosz és Merkuriosz ktorban. Dorotheosz érs. megbízásából I. Justinianus cs-tól kérte, hogy a prefektúrát a Szerémségből Szalonikibe helyezze át. Életr-át 720 k. írták meg. Ereklyéit a 13. sz. óta Párizsban őrzik. - Ü.: jún. 26. **

LThK III:180.

Dávid, Galván Bermudes, Szt (Guadalajara, Mexikó, Jalisco áll. 1881. jan. 29.-Guadalajara, 1915. jan. 30.): pap, tanár, vértanú. - A guadalajarai szeminárium teol. tanára volt. Fiatal korában atyja mellett cipészként dolgozott. Papként a cipészek megsegítésére egyes-et szervezett. A házasság szentségét védve oltalmába vett egy leányt, akit egy nős katona akart felelségül venni. Ez bosszúból, amikor egy fegyveres összecsapás után ~ sebesült katonákat látott el, elfogatta és kivégeztette. - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. →mexikói vértanúk

Dávid, Roldán Lara, Szt (Chalchihuites, Mexikó, Zacatecas áll., 1902. márc. 2.-Chalchihuites, 1926. aug. 15.): munkás, vértanú. - Atyja korán meghalt, fiatalabb testvérei nevelésében ~ lett anyja támasza. Vasműben kapott munkát, munkatársai, elöljárói nagyon becsülték. Az Actio Catholica ifjúsági tagozatában tevékenyen részt vett és segített plnosa, Batis Szt Lajos gondjai megoldásában. Az üldözés idején barátjával, Emmánuel Moralesszel és unokaöccsével, Szalvátor Larával együtt fogták el, s ugyanott végezték ki, ahol kevéssel előbb a plnosát és Emmánuelt. - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. →mexikói vértanúk

Dávid, Uribe Velasco, Szt (Buenavista de Cuéllar, Mexikó, Guerrero áll. 1889. dec. 29.-San José Vistahermosa, Morelos áll., 1927. ápr. 12.): plébános, vértanú. - A chilapai egyhm. papjává sztelték, Igualában lett plnos. A vidék különösen is a szabadkőművesek, a prot-ok és különféle szekták hatalmában volt. Amikor elfogták, felkínálták neki, hogy ha elfogadja az áll. rendelkezéseit, az alapítandó szakadár egyházban pp-ké teszik. ~ ezt elutasította, ezért lelőtték. - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. →mexikói vértanúk

Dávid, OSB (†1150): apát. - II. Béla nevezte ki, látszólag a szabad apátválasztásnak ellentmondó módon. Első éveiben a villámcsapástól leégett famennyezetes tp-ot bőv. és díszítette. 1137: szentelte föl Felicián esztergomi érs. a győri, a váci és a veszprémi pp. és a kir. jelenlétében. A tp-ból megmaradt egy hurkolt oszlopkötegtöredék és egy karcsú kereszt alaprajzú pillérköteg, ami arra utal, hogy a tp. boltozás nélkül, nyitott fedélszékkel épült. Vsz. a hajdani kútház része, az 1994: szenteltvíztartónak használt vörösmárvány medence szintén ~ idejében készült. Bőv. a monostort, emléke a kerengő Ny-i oldalában föltárt dongaboltozatos helyiség alsó része. Az altemplom korábbi padlószintjét 1130-50: mélyítették. - ~ idejében a monostor sok adományt kapott. II. Béla 1137: a tp. szentelésekor, András remete valamivel később falvakat és szolgákat adott. 1146: ~ sógornője, Színes úrnő az apátságra hagyta somogyi birtokát, Fulco hospes szintén Pannonhalma javára végrendelkezett. - ~ idejében gyakran megfordult Pannonhalmán erbanus, egy ismeretlen nemzetiségű, vsz. bencés szerz., aki a gör. és lat. nyelvben és fil-ban jártas volt. Elkészítette Pannonhalma számára Maximus Confessor és Damaszkuszi Szt János műveinek lat. ford-át. Előszavában kiemeli Pannonhalma vez. szerepét a m. bencés monostorok fölött, dicséri kvtárát és vendégszeretetét. A ford. Ny-i ktorokba is eljutott, Párizsban Petrus Lombardus is használta. - A monostor scriptoriumában fogalmazták az 1. mo-i magánokl-eket. II. Béla innen kért egy bencést "kancelláriája" vez-ére. Vsz. ugyanitt készült Szt Imre legendája is. H.S.

Pannonhalmi Szle 1926:46. (Zalán Menyhért: Árpád-kori m. vonatkozású kz-ok az osztrák ktorok kézirattárában) - Műv-tört. Értes. 1959:101. - Levárdy Ferenc: Pannonhalma építéstört. II. - Műemlékvédelem 1963:195. (Gyürky-Gergelyffy-Sedlmayer: A pannonhalmi kerengő és kolostorudvar helyreállítása) - ItK 1966:140. (Boronkai Iván: Cerbanus Maximus Confessor- és Iohannes Damascenus-fordítása)

Dávid Ferenc (Kolozsvár, Kolozs vm., 1520 k.-Déva, 1579. nov. 15.): az unitárius egyház alapítója. - Isk-it Kolozsvárt kezdte, egyh. szolg. után 1545. X: a wittenbergai, 1547: a frankfurti (Odera m.), 1548. I: ismét a wittenbergai egy-en tanult. 1551 elején Besztercén rektor, 1552: péterfalvi plnos; lutheránus lett, s az év végétől Kolozsvárt rektor. 1555: Nagyszebenben prédikátor, 1556: első pap Kolozsvárt, kb. 1557. II: a m. lutheránusok pp-e. 1559 tavaszán kálvinista lett, s a ppségről lemondott. 1564. IV: János Zsigmond fejed. kinevezte a m. kálvinisták első pp-évé, s udvari papjává. Az antitrinitárius írók tanulmányozása után 1565: az ap. hitvallás értelmében nyilatkozott a Szentháromságról. 1566: →Blandrata György hatására antitrinitárius lett. 1568: megalapította a dávidisták (→unitáriusok) csoportját, akik elvetették Krisztus istenségét és csak mint közbenjáró megváltót, messiást és bírót tisztelték. Báthory István fejed. 1571: udvari papságát megszüntette, ezután csak az unitáriusok pp-e maradt, ezt a erdélyi ogy. 1576: törvényesítette. 1578. III: elfogták. - Az Erdélyben, Angliában és az USA-ban élő dávidisták hozták létre a zsidózó unitáriusok csoportját, ezekből alakult a →szombatosok szektája. ~ emlékének ápolására egyh-a 1885: megalapította a ~ Egyletet. - Fm: Cathechismus ecclesiorum Dei in natione Hungarica per Transsylvaniam. Kolozsvár, 1566. - Rövid magyarázat. Uo., 1567. - A szentírásnak fundamentumából vött magyarázat. Uo., 1568. - Az egy Atya Istennek. Uo., 1571. 88

Pap Domokos: ~ életr-a. Bp., 1912. - Tóth György: ~, az unit vallás megalapítójának emlékezete. Uo., 1929. - Botár Imre: A vallásszabadság és ~. Uo., 1929. - Iván László: ~ arca a szellemtud. lélektan tükrében. Uo., 1935. - Benczédi Pál: ~ vallása. Uo., 1939. - Zoványi 1940. I:94. - Zoványi 1977:134.

Dávid István, túrócszentpéteri és isztebnei (Alsókubin, Árva vm., 1838. júl. 11.-Bp., 1928. febr. 10.): gimnáziumi tanár. - 1857: éretts. Besztercebányán, 1857-61: a bécsi egy-en klassz. filol-t tanult. 1861. XI. 1: Pozsonyban a kir. kat. főgimn. h., 1862. VI. 1-1863. IX. 1: r. tanára, azután a bpi V. ker. főgimn. tanára. Gimn. tanulók részére írt gör., lat. nyelvi olvasókv-et, példatárakat, gör. és lat. klasszikusok magyarázatokkal ellátott ford-részleteket, zsebszótárakat m. és ném. nyelven. - Fm: Lat. olvasó- és gyakorlókv. Bp., 1885. (6. kiad. 1891) - Gör. nyelvtan. (Alak- és mondattan) Uo., 1887. - M-lat. zsebszótár. Némethy Gézával. Uo., 1888. - Xenophon Memorabiliáinak teljes szótára. Fodor Gyulával. Uo., 1888. - Lat-m. zsebszótár. Uo., 1889. 88

Szinnyei II:654. - Irodt. 1928:118. (*júl. 16.) - Gulyás V:326.

Dávid László (Kézdivásárhely, Háromszék vm., 1907. aug. 17.-1992): nagyprépost. - 1913-25: Kézdivásárhelyen el. isk., ill. gimn. tanuló, 1925: Rómában a CGH növendéke, a Gregoriána egy-en 1932: teol. dr., közben 1931. X. 25: pappá sztelték. - 1932: Besztercén, 1933: Brassóban, 1934: Kolozsvárt kp., 1935: uo. hittanár, 1936: főisk. lelkész. 1940: Kolozsvárt, ill. Gyulafehérvárt teol. tanár. 1941-44: az egyhm. szórványgondozási irányítója, 1945: a csíksomlyói tanítóképző mb. ig-ja, 1946. IX. 20: Gyulafehérvárt. ppi titkár. - 1951. VII. 26: ppi titkárként letartóztatták; 1952. X. 22: 19 é. ítélték; Déván, 1952. III-tól Bukarestben, IV-tól Zsilaván; XI-től Felsőbányán, 1954. IX: Nagyváradon; 1956. XII-től Nagyenyeden; 1958: Pitestiben, 1960: Désen, 1962-64: Szamosújvárott raboskodott; 1964. VII. 30: amnesztiával szabadult. - 1966: fogarasi, 1973: gyulafehérvári plnos, knk., nagyprép. 1977-84: a kolozsovári Szt Mihály-tp. plnosa. - 1934: Brassóban a Kolping egyes. ig., a Kat. Nőszöv. egyh. tanácsadója. - Az Erdélyi Tudósító, Erdélyi Isk., Vasárnap, Hitel, Jóbarát állandó cikkírója, az utóbbiban 1935: a Mária Kongr. rovat. szerk. 1936 k. Az Apostol, Szatmárnémetiben 1936. I-XII: a Szív c. hetilap. társszerk. Ku.P.

Gulyás V:335. - Monoki 1941:169. - CGH Kat. 1968. - Virt 1991:140.

Dávid Pál, felistáli (Felistál, Pozsony vm., 1573.-Sümeg, 1633. jan. 19.): megyéspüspök. - Gyermekkorában prot. volt. A költészet- és szónoklattant Bécsben végezte, ahonnan 1594. VII. 16: lett a CGH növ-e. 1600. IV. 7: tért haza, pappá szent. 1608: nyitrai olvasóknk., ludányi apát, 1611: szkalkai apát, s mint ilyen vett részt a nagyszombati zsin-on. 1611-25: aradi prép. Kir. kinevezéssel 1610: tinnini cpp., 1620: részt vett a besztercebányai gyűlésen. 1625. III. 25: pécsi cpp., 1626: pozsonyi prép.II. Ferdinánd 1628. VII. 18: áthelyezte váci mpp-nek (addigi kisebb javadalmait is megtarthatta). 1630. X. 25: veszprémi mpp. és kir. tanácsos. 1631. X. 6: erősítette meg VIII. Orbán. - A tinnini szék 1630-34: üres, utóda itt 1634. VI. 26: Ivánczy János, a pécsi széken 1628. VII. 18: és a vácin 1630. X. 25: Draskovich György, a veszprémin 1633. II. 1: Lippay György. T.E.

Schem. Qu. 1857:26. (51.); 1940:8. (53.) - Mendlik 1864:63. (1625-28: pécsi pp.); 74. (1628-30: váci pp.; 50. (64.) (1630: veszprémi pp.) - Gams 1873:423. (49.) (1610-30: tinnini pp.); 377. (51.) (1625. I. 25-1628. VII. 18: pécsi pp.); 384. (53.) (1628. VI. 3-1630. X. 24: váci pp.); 387. (69.) (1630. X. 24-†1632: veszprémi pp.) - Lakatos 1881:35. - Wagner 1896:178. (1625. III. 26: pécsi, 1628. VII. 3: váci pp., †1635) - Schem. S-K-S. 1902:10. (1610-34: tinnini pp.) - Schem. Vesp. 1916:XX. (65.) - Veress II:7. - Eubel IV:337. (1610 előtt tinnini pp.); 356. (1628. VII. 18: váci pp.); 366. (1631. X. 6: veszprémi pp.) - Chobot II:566. - Bedy 1938:402. - Pfeiffer 1987:21.

Dávid Zsigmond, nemes (†Németalföld, 1747. aug.): brigadéros, a fr-sp., valamint a lengy. és az osztr. örökösödési háború hőse. - Kat. papokat adó m. család hivatásos katona tagja. A Rákóczi-szabharcban lovaskapitány: 1711: Lengyo-ban, 1712: fr. emigrációban. Kapitány a Versailles-, 1716: a Ráttky-, 1720: a Bercsényi-huszárezredben. 1727: őrnagy, 1733: alezr., 1735: az Esterházy-huszárezredben. Kitüntették a Szent Lajos-renddel. 1743: Esterházy Bálint József hősi halálát követően utódaként ezredtulajd., 1747: brigadéros. Hősi halált halt. Z.J.