Magyar Katolikus Lexikon > C > csillagozás


csillagozás, háromkirályjárás: a Háromkirályokat megszemélyesítő alakoskodók vízkereszti játéka. Az ünnepköszöntésnek sajátos, ma már dramatikus mozzanatok nélküli változata. - Tört. adataink a vízkereszti köszöntésnél a 16. sz: említik a csillagéneket, a ~t. Kialakulásukban népi, irod. és egyh. motívumok ötvöződtek. Még bizonytalan a kapcsolata a kk. Tractus stellae játékaival, amelynek változatait hazánkban is játszották, s amelynek szálai a Rajna-vidék lit. közössége felé mutatnak. - Mai változataiban gyermekek (helyenként a →betlehemezés szereplői) játsszák vízkeresztkor v. karácsonykor, v. a két ünnep között. Jellegzetes öltözékük a hosszú fehér ing és díszes papírsüveg. Nélkülözhetetlen kellék a többnyire gyertyával kivilágított, forgatható v. kiugratható lécszerkezetre erősített színes →csillag. Az országosan ismert csillagéneken kívül (Háromkirályok napját, országunknak istápját dícsérjük énekekkel, vigadozó versekkel. Szép jel és szép csillag, szép napunk támadt, szép napunk támadt.) karácsonyi énekeket énekelnek. Játékukért adományt kapnak. B.G.

Bálint 1976:147. (s.v. háromkirályjárás) - MNL I:282. (s.v. beverés); II:477. (s.v. háromkirályjárás) - Dömötör 1979.