🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > cselekvőképesség
következő 🡲

cselekvőképesség: a jogban a személynek az képessége, hogy a jogok gyakorlására törvényesen biztosított lehetőség keretei között közvetlenül (képviselő nélkül), saját tettei útján válthat ki jogi hatásokat (szerezhet jogokat, vállalhat kötelezettségeket). - A ~ magában foglalja a →jogcselekmények, →jogügyletek végrehajtására való képességet és a →büntetendő cselekmények elkövetésére való képességet is. A ~ a kánonjogban lehet teljes v. korlátozott (pl. kiskorúaké, →életkor). A ~ kifejezést egyébként a CIC ebben a formában nem használja.  E.P.

Erdő 1991:101.


cselekvőképesség: a polgárjogban szerződéskötési és jognyilatkozati képesség. – Jogilag mindenki ~, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. – Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki 14. életévét nem töltötte be és az, akit a bíróság ~et kizáró gondnokság alá helyezett. – Korlátozottan cselekvőképes:

az a kiskorú, aki a 14. életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen; az a nagykorú, akit a bíróság gondnokság alá helyezett. – Gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége (tartósan vagy a jognyilatkozata megtételekor átmenetileg) teljesen hiányzik. V.G.

Ptk. 1959/2009.