Magyar Katolikus Lexikon > C > csók


csók (lat. osculum): 1. a →megismerés és az érintés vonzalmat és tiszteletet kifejező cselekedete; a vallástörténetben a természetfölöttivel való kapcsolat keresésének, ill. az élet átadásának jele (→érintőzés). - Eu-ban és a vele szomszédos területsávokon a 19. sz. végéig a ~ 'ajakcsók': zárt ajkak érintkezése. (A nyitott szájjal való 'csókolózás' a 20. sz. elején Amerikából kiindulva a filmjelenetekkel terjedt el, s nyert túlsúlyban erotikus tartalmat.) Másutt mindenütt (sarkvidéki népek, kínaiak, japánok, malájok, a Csendes óceáni szigetvilág, Amerika legtöbb indián törzse, Madagaszkár bennszülöttei stb.), főleg ha a civilizáció még nem szüntette meg a helyi szokásokat, a ~ 'orrcsók': a két fél nem az ajkát, hanem az orrát érinti, dörzsöli egymáshoz, miközben szaglászó lélegzetet vesz (→érzéki megismerés, →szaglás). Az ősprimitív népeknél a ~ egyik formájában sem ismert. - 2. A Szentírásban. Az ÓSz-ben a haldokló apa ~ kíséretében adta át az elsőszülöttségi áldást. Izsák pl. fölszólította (a vélt) Ézsaut: „Gyere közelebb és csókolj meg, fiam! Az odalépett és megcsókolta.” (Ter 27,26) Ált. a kiengesztelődés kifejezője (Ézsau és Jákob között: Ter 33,4; József és testvérei között: Ter 45,15). Megcsókolták a kir-t a fölkenéskor (1Sám 10,1). Eszter kirnőnek a király ~ra nyújtotta jogarát annak jeleként, hogy hivatlan megjelenését nem bünteti halállal (Eszt 5,2). Ráguel ~kal fogadta a rokon Tóbiást (Tób 7,6). A vendégek ~kal üdvözlése vsz. Görögo-ból terjedt el. A rabbik körében a tiszteletnyilvánítás jelének számított, de ártó szándék palástolója is lehet (2Sám 20,9; Péld 27,6). Az igazságosság és a béke egymásból születését a Zsolt 84,11: ~ fejezi ki. Az →Énekek énekének kezdő sora a ~ (szeretet) életadó erejére utal. - Az ÚSz-ben Jézus emlékeztette farizeus vendéglátóját, hogy elmulasztotta a vendéget megillető ~ot, Mária Magdolna viszont bűnbánata jeleként ~kal borította el Jézus lábát (Lk 7,38). →Júdás csókja az árulás és a halál közvetítésének jelképe lett (Lk 22,48). Szt Pál buzdítása alapján a szent ~ a keresztények közötti testvériség kifejezője (1Kor 16,20; 2Kor 13,12; 1Tesz 5,26). - 3. A szentmisében: →békecsók. - 4. Néprajz. Egyes népeknél ősi szokás, hogy a haldoklót fia mint örököse megcsókolja, s ezzel örökébe lépett, mert az orr~ lélekzet felszívásával magába veszi a másik lelkét, vagyis a →névcseréhez hasonló teljes lélekcsere történik. Lélekcsere az alapja az alvó lélek ~kal való fölébresztésének, s az elátkozott új, átoktól megszabadult lélekhez jutásának is. A népmesékben ezért ~ ébreszti föl Csipkerózsát 100 éves álmából; az elszánt hős ~kal váltja meg a kígyó, béka stb. formát öltött elátkozottat; ha a mesehős szerelmesétől hazatér, anyja ~ja elfeledteti vele kedvesét. - A ~ valamikor szertartásosabb, jelentősebb gesztus volt, ritkább és egy életre szóló: ennek emlékét őrzi az esküvőn az egybekeltek első 'hivatalos' ~ja, az egyvérűséget dokumentáló rokoni ~, a K-en még szokásban lévő hódoló, önátadást kifejező köntösszél- és láb~. **

MN IV:315. - Kirschbaum II:714. - Onasch 1980:234. - BL:238.