Magyar Katolikus Lexikon > C > conjuratio


conjuratio (lat. 'összeesküvés'): az ókori rómaiaknál kisebb egységek katonáinak esküvel megerősített fogadalma arra, hogy egymást segítik a harcban. - A →sacramentumon kívül önként tették. Vészes időkben az állam rendelte el, és helyettesítette a sacramentumot. **

Pecz I:459.