Magyar Katolikus Lexikon > C > confarreatio


confarreatio (a lat. farreum libum, 'áldozati kalács' szóból): az ókori rómaiaknál ünnepélyes házasságkötés. - A jegyespár, miután egy juhot áldozott, a flamen Dialis, egy segédkező és 10 tanú jelenlétében felajánlott egy áldozati kalácsot, egy részét feláldozta, másik részét együtt megették. Ezután az új asszony mint materfamilias a férjével disznót áldozott. Az asszony vagyonostól a férj hatalmába került. A függetlenségre törekvő nők miatt Tiberius idejében (Kr. u. 1. sz. 1. fele) egyre ritkább lett. Vesta-szűz és flamen Dialis csak ~val kötött házasságból származhatott, ez utóbbi csak ilyen házasságot köthetett. **

Pecz I/2:458.