Magyar Katolikus Lexikon > C > címertan


címertan, heraldika (az ófelnémet hariwalt, ófr. herault, 'pajzshordozó' szóból): a →címerek tudománya, mely leírja a címer szerkezetét, a hozzá kötődő szokásokat és szabályokat. - Elméleti része a heraldika fogalmaival, címertört-tel, -joggal, -szimbolikával, -leírással, gyarkolati része a címerek megalkotásával s gyakorlati alkalmazásával foglalkozik. - Forrásai lehetnek írásosak (címerlevelek, oklevelek, címerkérő folyamodványok, címerkv-ek, kir. kv-ek, krónikák, költemények), szóbeliek (címer-, népmondák); tárgyi emlékek (pecsét, pénz, zászló, címerrel ellátott eszköz, épület). - A ~ "élő korszakában" gyakorlati célt szolgált: pl. harcosok, bajvívók, elesettek azonosítása, címek és rangok fölismerése. Ma elméleti tud., a tört., irod., jogtört., művtört. segédtud-a. Sz.L.