Magyar Katolikus Lexikon > C > céhzászló


céhzászló: a céhtagok testületi összetartozásának jelvénye. A céhek városvédő, katonai kötelezettségével függ össze; a 13-14. sz-tól alatta gyülekeztek ellenséges támadáskor a fölfegyverzett céhtagok. Később a céhházat díszítette, és már igen korán az ünnepélyes világi fölvonulásoknak és vallásos körmeneteknek is elmaradhatatlan dísze lett. - A ~kat eleinte a céh világi jelvényei díszítették, rendszerint a mesterség legjellegzetesebb termékének v. szerszámának a képe, de már a 15-16. sz. óta gyakran megjelent rajtuk a céh védősztjének ábrázolása is. Vallásos jellegüket vsz. nagyban előmozdította az úrnapi körmenet. - Bár Mo-on kk. ~ nem maradt fenn és írásbeli utalásunk sincs rá, mégis biztosra vehetjük, hogy hazánkban is saját zászlajuk alatt vonultak föl a céhtagok a 15-16. sz. egyh. körmeneteken. A részvételt a 15. sz. pesti →céhszabályzatok pl. szigorúan előírják. A reformáció idején megszűnt, de az ellenreformáció megindulásával az Egyh. és az áll. előírásai és rendeletei ismét ált-sá tették a körmeneteken való kötelező részvételt. A ~k fokozatosan elveszítették hadi jellegüket, kizárólag a fölvonulások, főleg a körmenetek díszjelvényeivé váltak. 1622: a pápai csapók ~juk alatt vettek részt az úrnapi processzión, 1626: a vágsellyei céheknek, 1627: a győri mészárosoknak rendelték el ~ csináltatását. - A céheknek Mária Terézia által kiadott kiváltságlevelei szigorúan kötelezték a céheket díszes zászló készítésére, a céhtagokat pedig - felekezeti hovátartozástól függetlenül - az egyh. körmeneteken való részvételre. A prot. céhtagok évsz-os tiltakozásai a költséges ~-készíttetés és a kat. körmeneteken való részvétel ellen hiábavalónak bizonyultak. A túlzott méretű és drága ~k készíttetését csak II. József rendelete igyekezett mérsékelni; a prot. céhtagok fölmentését a kat. szert-okon, elsősorban a körmeneteken való részvétel alól csak 1813: az ált. céhszabályzat tette lehetővé. - Mo-on ~k lényegében csak a 18-19. sz-ból maradtak fönn, de gyakran csak a fémből készült zászlótartóvasak és kereszt végződésű rudak v. a külön vászonra festett olajképek egy része maradt meg. - ~k alakja többféle: a téglalap alakú, háromszög végződésű v. fecskefarkú alakzatok még a hadizászlókra emlékeztetnek, de sok közöttük már a zászlórúd keresztrúdjáról lecsüngő, 3 v. 5 csíkba szabott végződésű, egyh. jellegű, kifejezetten körmeneti zászló. Anyaguk többnyire félselyem-damaszt, legtöbbször vörös, bordó, kék, fehér v. zöld színűek. - A céhek kultikus tárgyi emlékei közül a ~k álltak a legszorosabb kapcsolatban az Egyh-zal. Nemcsak azért, mert a tp-okban őrizték őket és az egyh. körmeneteken használták, hanem mert a zászlók egyik oldalára rendszerint a →céhvédőszent képét festették és a másik oldalára is legtöbbször egyh. kép került (Szentháromság, Szűz Mária, Szt István kir. stb.). A mesterség szerszámaiból v. termékeiből összeállított embléma a sarkokba szorult, v. el is maradt, így sok esetben csak a fölirat, v. ennek híján a védőszt. esetleges attrib-ai utalnak ~ra. - A hazai ~k egy részét múz-ok őrzik, más részük a mai napig tp-okban található. N.P.

Tört. Tár 1891:682. (Szendrey János: A czéhek tört-éhez) - Hilf László: A szegedi iparosság tört. Szeged, 1929. - Neubecker, Ottfried: Fahnen und Flaggen. Leipzig, 1939. - Bruckner, A. und B.: Schweizer Fahnenbuch. St. Gallen, 1942. - Nagybákay 1971:127. - Csiffáry 1982:91.