céhvédőszent, céhpatrónus, céhpatróna: szent, akinek pártfogásába helyezte magát egy céh. - A kk-ban rendszerint az, akinek tiszt-ére a céh oltárt állított, alapított, ill. akinek az oltárát gondozta (→céholtár). A ~ eredetileg független volt a szakmától, kiválasztásában a helyi adottságok játszották a fő szerepet. Ezért uazon szakmabelieknek más és más védősztjük volt a különböző városokban. Mégis elég korán - sok szakmánál már a kk. vége felé - megfigyelhető, hogy az azonos mesterséget űző céhek Eu. egy-egy nagyobb tájegységén belül uazt a sztet választották védősztjükül, sokszor teljesen függetlenül az eredeti céholtárukon ábrázolt szt személyétől. Pl. a körmöcbányai vargák oltársztjük, Szt Lőrinc mellett Szt Crispinust, a soproni takácsok az oltárukat díszítő Háromkirályok mellett Szt Severinust tekintették mesterségük pártfogójának. Az ilyen közös szakmai védősztnek rendszerint valamilyen kapcsolata volt a mesterséggel: v. uazt a mesterséget űzte (mint pl. Szt József, az ács; Szt Crispinus, a varga; Szt Eligius, az ötvös), v. a ker. ikgr. ábrázolás során kialakult attrib-aik egyeztek egyes mesterségek termékeivel v. szerszámaival (pl. Szt Katalint kerékkel ábrázolták, mert kerékbe törték, ezért lett a kerékgyártók ~je; a csatabárddal ábrázolt Szt László kir. ezért lett több m. mészároscéh védősztje; a fegyvert viselő katonaszteket; Szt Györgyöt és Szt Mihályt a fegyvereket és hadi fölszereléseket készítő iparos szakmák: a kardcsiszárok, pajzsgyártók, szíjgyártók stb. választották ~jükül). Előfordult, hogy teljesen áttételes belemagyarázások alapján lett egy-egy szt valamelyik szakma ~jévé. Így pl. a tűzzel kapcsolatban álló mesterségek: fazekasok, serfőzők és kéményseprők Szt Flóriánt tisztelték. Egyes helyeken a kőművesek és kőfaragók védősztje Szt Rókus, mert a név ol. formájában (Rocco) követ, sziklát jelent. - A nemz. sajátosságok is szerepet játszottak a ~ek kiválasztásánál. A m. ízlésű öltözetet előállító csizmadiák, szabók és gombkötők ~jei legtöbbször a m. sztek: István és László kir. v. Szt Imre hg., Szűz Mária pedig mint a Nagyboldogassz. az egész Mo. patrónája legalább másodlagosan szerepel a legtöbb hazai céh védősztjeként is. - A barokk korban széles körben terjedt el a segítő- (→tizennégy segítőszent) és különösen az ún. →pestisszentek ~ként való tiszt-e, és sokfelé fölfedezték a pannóniai születésű Szt Mártont v. a →négy megkoronázottat is mint sajátos m. ~et. A ~ ünnepnapján a céh tagjai közös misén vettek részt. →céhmise N.P.

Künstle, Karl: Ikonographie der christlichen Kunst. 1-2. Freiburg i. Breisgau, 1926, 1928. - Pásztor Lajos: A m-ság vallásos élete a Jagellók korában. Bp., 1940. - Réau, Louis: Iconographie de l'art chrétien. Tome 1-3. Paris, 1955-59. - Das steierische Handwerk Ausstellungskatalog. Graz, 1970. I:79. (Mezler-Andelberg, Helmut, J.: Zu den Patrozinen der Handwerker-Heiligen)