Magyar Katolikus Lexikon > C > csütörtök


csütörtök, csötörtök (lat. feria quinta): a →vasárnappal kezdődő keresztény →hét 5. napja. - A ~ szó szláv eredetű, jelentése: 'negyedik', s a →hétfővel kezdődő napszámlálás logikájának felel meg. Az ü betűs változat a 19. sz: lett ált. A hét napjaként 1405 k. a Schlägli Szójegyzék említi, de a ~ön tartott heti vásárokkal kapcsolatos helynevekben már a 13. sz. elején előfordult. - Megfelelője az ókori latinoknál a dies Jovis, 'Jupiternek szentelt nap', a germánoknál Donar, a mennydörgés istenének napja: Donnerstag. Az egyh. nyelvben: 'ötödik nap'. - A lit-ban az Oltáriszentség alapításának napja, votív miséi: 1570: a Szentlélekről, 1604: az Oltáriszentségről, 1935: az örök Főpapról. - A péntekre való lelki készülődés miatt ~ön nem illett hangosan mulatozni, menyegzőt tartani. Az Olajfák hegyén imádkozó Úr Jézusra emlékezve szokás ~ este a virrasztás (→első csütörtök, →nagycsütörtök). - Ikgr. Színe a kék, féme az ón, drágaköve a zafír. →áldozócsütörtök, →zöldcsütörtök, →kövércsütörtök T.J.P.