Magyar Katolikus Lexikon > C > csütörtök


csütörtök, csötörtök (lat. feria quinta): a →vasárnappal kezdődő keresztény →hét 5. napja. - A ~ szó szláv eredetű, jelentése: 'negyedik', s a →hétfővel kezdődő napszámlálás logikájának felel meg. Az ü betűs változat a 19. sz: lett ált. A hét napjaként 1405 k. a Schlägli Szójegyzék említi, de a ~ön tartott heti vásárokkal kapcsolatos helynevekben már a 13. sz. elején előfordult. - Megfelelője az ókori latinoknál a dies Jovis, 'Jupiternek szentelt nap', a germánoknál Donar, a mennydörgés istenének napja: Donnerstag. Az egyh. nyelvben: 'ötödik nap'. - A lit-ban az Oltáriszentség alapításának napja, votív miséi: 1570: a Szentlélekről, 1604: az Oltáriszentségről, 1935: az örök Főpapról. - A péntekre való lelki készülődés miatt ~ön nem illett hangosan mulatozni, menyegzőt tartani. Az Olajfák hegyén imádkozó Úr Jézusra emlékezve szokás ~ este a virrasztás (→első csütörtök, →nagycsütörtök). - Ikgr. Színe a kék, féme az ón, drágaköve a zafír. →áldozócsütörtök, →zöldcsütörtök, →kövércsütörtök T.J.P.

Csütörtök, Csallóközcsütörtök, v. Komárom vm. (Štvrtok na Ostrove, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. somorjai esp. ker-ében. - 1240: Cheturtukhel. 1390: már létezett. Tp-át id. Szt Jakab tiszt. sztelték. Lakói 1562 u. ref-ok, majd ev-ok lettek. 1729: alapították újra. Kegyura 1880: gr. Apponyi György. Anyakönyvei 1729-től. Anyanyelve 1840: m.; 1910: m.; 1940: m., szl. - Filiái 1917: Béke, Pozsonycsákány. - Lakói 1840: 540 r.k., 9 izr., össz. 549; 1910: 1222 r.k., 9 ev., 10 ref., 18 izr., össz. 1259; 1940: 1429 r.k., 2 g.k., 13 ev., 23 ref., 1 unit., 13 izr., össz. 1481; 1970: össz. 1701, 94,4 %-a m.; 1991: össz. 1545, m. 1369 (88,61%); 2001: össz. 1679, m. 1391 (82,85%).**

Némethy 1894:64. - Schem. Strig. 1917:174.