🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hétfő
következő 🡲

hétfő (lat. dies lunae): a →hétköznapok között az első, a hét „feje”. Az ún. →planétáris hét bolygókhoz rendelt napjai között a ~ a →Hold napja  (ezt őrzi a ném. Montag és az ol. Lunedi név). - Mivel a ker-ek számára a hét első napja a →vasárnap, a lit-ban a ~ a feria secunda (ti. a föltámadás utáni második nap). - A hét napjait, s köztük a ~t, koronként más-más üdvtört. esemény napjaként is számon tartották. Így a Megváltó életének eseményeit a hét egy-egy napjához kötve  Jézus keresztsége napjaként; a hét napjait a teremtés napjaihoz kötve a felső és alsó vizek elválasztása napjaként tartották számon. A II. Vatikáni Zsin-ig a ~ a →votív misék között a Szentháromság, régebben az angyalok és szentek napja volt. - A ~k között különleges jelentőségű a vasárnapra eső két nagy ünnep másodnapja, a →húsvéthétfő és a →pünkösdhétfő. - A m. néphagyományban a ~ (és a szerda) a házasságkötés napja, más napon csak kivételesen indokolt esetben tartottak lakodalmat. A →vízkeresztet követő első ~ a „regelő ~”, ami utal a szerencsés évkezdésre, s a termékenységet, a boldogságot biztosító szerencsekívánatokra (→regölés). - Az ún. "aranyos ~" egy-egy szőlőhegy külön ünnepe, melyet a szőlő patrónusának, Szt Orbánnak szenteltek. - A ~t a tolvajok számára kedvező napnak is tartották. **

MN IV:225. - Bálint I.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.