Commodus, Lucius Aelius Aurelius Antoninus (Lanuvium, 161. aug. 31.-Róma, 192. dec. 31.): Marcus Aurelius utódaként római császár Szt Eleuteriosz és Szt I. Viktor pápák idejében (ur. 180-192). - Marcus Aurelius cs. és Faustina csné fia. Atyja 166: a Caesar címet, 172: a Germanicus nevet, 176: az imperator címet adományozta neki. 174: magával vitte K-re. - ~ 178: Bruttia Crispinát vette nőül, s másodízben követte atyját a germánok (marcomannok, quádok) és a jazigok ellen a Közép-Duna mellékére. Amint 180: trónra lépett, kiderült, hogy atyja erényeiből, hősiességéből semmit sem örökölt. A barbárokkal sietve békét kötött, hogy visszatérhessen Rómába szórakozni, s Helviusra és Pertinaxra hagyta a béke helyreállítását Moesiában és Daciában. ~ fő hibája volt, hogy a hatalmat kegyenceire bízta, kik azután tudtával és tudtán kívül zsaroltak és kegyetlenkedtek. Előbb Perennis gárdafőnök, ennek kivégeztetése után utóda, Cleander libertus uralkodott ~ nevében. Alattuk több dicstelen háború folyt le a határokon, a birod-ban, Itáliában pestis és éhínség pusztított. ~ a cirkuszban és mulatságokban lelte örömét, lehetőleg megalázta a szenátust, egyre kegyetlenebb lett, rokonait és híveit sem kímélte. Feleségét puszta gyanúból száműzte. Kedvesét, Marciát halállal fenyegette, mire az néhány udvaronccal összeesküvést szőtt és egy gladiátorral megölette. - Első időszakában Asiában és Africában üldözték a ker-eket. A ker. Marcia hatására kezdődött a békés időszak. Zsin-okat lehetett tartani, s a hívők mint társulatok birtokolhatták a temetőket és tp-aikat. - Utóda Pertinax. **

Pallas III:478. - ÓI IV:212. - Pecz I/1:450.