Magyar Katolikus Lexikon > C > Cochlaeus


Cochlaeus, Johannes, Dobeneck (Wendelstein, Mittelfranken, 1479.-Boroszló, Szilézia, 1552. jan. 11.): kanonok, teológus. - 1504-től Kölnben tanult, 1507: magister artium, 1510: a nürnbergi St. Lorenz lat. isk. rektora. 1515: Bolognában jogot tanult, 1517: Ferrarában teol. dr, majd Rómában pappá szent. 1519: tért vissza No-ba. Rövid ideig becsülte Luthert, 1520-tól elszánt ellenfele lett. 1521: Aleander p. nuncius tanácsadója volt a wormsi birod. gyűlésen, s próbálta megtéríteni Luthert. Részt vett a nürnbergi birod. gyűlésen és 1524: a regensburgi konventon is. 1526: Albrecht bíb. kísérője a speyeri birod. gyűlésen. 1528: Georg szász hg. udvari kp-ja, akit 1530: elkísért az augsburgi gyűlésre. Részt vett a →Confutatio szerkesztésében. Amikor Heinrich szász hg. bevezette a reformációt, ~ 1539: Boroszlóba telepedett át, knk. lett, s részt vett 1540-41: a hagenaui, wormsi, regensburgi megbeszéléseken. Fáradhatatlanul harcolt a kat. hit. megőrzéséért. Közel 200 teol. művet írt. Legjelentősebb a Commentaria de actis et scriptis Martini Lutheri. Mainz, 1549. Ez az első nagy Luther-életr., a reform. tört-éhez a legfontosabb forrásmunka. **

LThK II:1243.