🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > Cirusz
következő 🡲

Cirusz, Kürosz (héb. kores; elamita nyelven: kuras; 'pásztor'): a perzsa világbirodalom megalapítója. – Ansan fejedelmeként Kr. e. 559–: összefogta a perzsa törzseket. 550: legyőzte a médek kir-át, Asztüagészt, majd miután Krőzust is megverte, ő lett egész Kis-Ázsia ura. Megtámadta az újbabiloni birodalmat, Kr. e. 539: legyőzte az utolsó babiloni kir-t, Nabú-Naidot, s a papok segítségével elfoglalta Babilon városát. Bölcs és türelmes uralkodó volt, így sok alattvalója bizalmát megszerezte, köztük a fogságban élő zsidókét is. Kr. e. 529: elesett a Jaxartesznél vívott csatában. Iz 44,28: és 45,1–4: úgy szerepel, mint Jahve pásztora és fölkentje (Messiás), aki újra fölépíti Jeruzsálemet és a Templomot, s akitől a fogságban élő zsidók szabadulásukat remélhették. Valóban, babiloni uralma első évében, Kr. e. 538: kiadta ediktumát, amely lehetővé tette a hazatérést és a Templom újjáépítését (2Krón 36,22 kk.; Ezd 1,1–4), s a Templom helyreállítását illetően külön is intézkedett (6,3–5). Sírjának másolata Paszargadéban látható. R.É.

BL:226.