Magyar Katolikus Lexikon > C > Ciprián


Ciprián, Karthagói, Szt, Thascius Caecilius Cyprianus (Karthagó, É-Afrika, 200/210.- Karthagó, 258. szept. 14.): püspök, vértanú, egyházatya. - Jómódú pogány család gyermeke. Barátja, Caecilius hatására megismerkedett Krisztus tanításával, s vsz. 246. IV. 18: húsvét éjszakáján keresztelkedett meg. Mint levelében Donatusnak írta: „A második születés (keresztség) által új emberré lettem.” Lemondott jövedelmező rétori és ügyvédi állásáról, vagyonát jórészt a szegények között osztotta ki, kedvenc pogány szerzőit is félretette. Pp-e 2 év múlva pappá szent., s egy év múlva, pp-e halála után a nép főpásztorának követelte. Decius üldözése idején rejtekhelyéről kormányozta, erősítette híveit. 26 levelet írt hozzájuk, megokolta távollétét, s kitartásra buzdította őket. 251. III: visszatért Karthágóba, s a hitükben megingottakat (lapsi) kellő bűnbánat után visszafogadta. Szembeszállt az ún. →hitvallókkal, akik vezeklés nélkül, pusztán az ő igazolásukkal (libellus pacis) visszaengedték volna őket az Egyh. közösségébe, uakkor enyhítette a visszafogadás föltételeit. 251: Karthágóban zsin-ot tartott, amelyen számos pp-társával együtt kiközösítette az ellene lázadást szító Felicissimus diákonust és 5 presbitert. 252-53: az egész róm. birod-at sújtó pestisjárvány idején betegápoló és segélyszervezetet hozott létre, amivel kivívta a pogányok megbecsülését is. 252: az újabb üldözési rendelet után kihirdette, hogy a hitükben megingottak bűnbánati idejét befejezettnek kell tekinteni, s vissza kell fogadni őket a ker. közösségbe „hogy a közeledő új küzdelemre fölkészítsük őket” (57. levél). Az eretnekek keresztelését érvénytelennek vallotta. 257: a Valerianus-féle üldözés alatt elfogták, s mert nem volt hajlandó áldozni a pogány isteneknek, halálra ítélték. A vesztőhelyen levetette dalmatikáját, odaadta papjainak, úgy várta a hóhért; fejvétele előtt meghagyta övéinek, fizessenek a hóhérnak 25 aranyat. Övéi lepedőket és kendőket terítettek alá, hogy fölfogják vérét. Mint klasszikus róm. jellem, nyugodtan fogadta a halált (vértanúaktája m-ul: ÓI VII:154. Ford. Vanyó László.). Bölcsessége, ffias határozottsága, emberszeretete, hitbuzgalma, vtsága hírnevet szereztek neki Afrikán túl is; hívei a szorongatás ellenére fényes temetést rendeztek és utóbb két tp-ot emeltek tiszt-ére. Szt Ágoston 5 beszédében dicsőítette. Ereklyéit Compiègne-ben, fejereklyéjét Cornelimünsterben őrzik. Pestis elleni védőszt. - Ü: szept. 16. (korábban 14.), az or. egyh-ban: aug. 31. - Attrib-a: kard. - M: PL 3-4. V.L.

KL I:331. - Manns 1970:124. - ÓI I:446. - BS III:1260. - Kirschbaum VI:10.