Chiovini Ferenc (Besenyszög, Jász-Nagykun-Szolnok vm., 1899. nov. 16.–Szolnok, 1981. dec. 9.): festő. – Művészcsaládból származott. Szolnokon éretts. 1917. V: az olasz frontra került. Balló Ede, Rudnay Gyula, Vágó Pál növendékeként 1924: végzett a képzőműv. főisk-n. 5 évig tanult Ferrazzinál a római Accademia delle Belle Artén, 1935/36: ösztöndíjjal; rajztanulmányokat végzett Firenzében is. 1926-tól a Szolnoki Művésztelep tagja, melynek mint Szolnok m. építésügyi ig-ja 1947–49: helyreállításán dolgozott. Festészete az Alföldhöz kapcsolódik. Főként az alföldi ember élete (munka, utazás, lakodalmak, vásárok, ünnepek; ménesek, gulyák, vörös naplementék, országutak, lovaskompozíciók) és szolnoki részletek érdekelték. Temperafestményeit realizmus, bravúros rajztudás, mély, tüzes, élénk színek, erős színellentétek, fokozatos oldottság, egyre expresszívebbé váló kifejezésmód jellemzik. – Egyh. művei: a jászszentandrási tp. freskói (Aba Novák Vilmossal); a szolnoki temetőkpna freskói; a békésszentandrási tp. főoltárképe. **

ML I:409. – TKMK 427. – KMML I:364.