🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > breviárium
következő 🡲

breviárium, zsolozsma, liturgia horarum: az Egyház hivatalos imádsága. - Története. Az Euch. ünneplése mellett az első ker. közösségek átvették a zsinagóga szentírásolvasási és prédikációs gyakorlatát és a 2. sz: beolvasztották a sztmisébe. Az előzőktől független volt a →húsvéti vigília, melynek hosszú olvasmányai és responzóriumai mintául szolgáltak egyéb vigíliákhoz is. Ezek mellett a pp. és minden pap a saját tp-ában bizonyos napokon reggel és este a néppel együtt imádkozott. Ezeknek az imádságoknak a szerkezetét és anyagát nem ismerjük. Azt sem tudjuk, milyen kapcsolatban vannak a róm. lit. későbbi →laudesével és →vesperásával. - Az ap-ok példáját követve a keresztények ősidőktől fogva őrizték a zsidó hagyományokat követő 3., 6., és 9. óra imádságát. Az első aszkéták és szerz-ek e 3 időpont imádságát mint terciát, szextát és nónát beépítették napirendjükbe, de az egyiptomi szerz-ek az 5. sz. elején még nem ismerték ezeket. A vigíliák napfölkeltekor istendicsérettel végződtek, melyet reggeli imaórának, matutinumnak, később laudesnek neveztek. Később a reggeli és esti ima igénye a nap első órájához kötődő prima, s a napot lezáró completorium kialakításához vezetett. - A szerz-ségben létrejött imarend a szegyh. és pléb. tp-okban is meghonosodott. A ~ konkrét formája ter-enként változott. Rómában a bencés ~ kiszorította az ősi imádságos rendet, s meghonosította a matutinum, laudes, prima, tercia, szexta, nóna, vesperás és kompletórium rendjét. Az egyéb imaformákkal szemben a váltakozó zsoltározás vált uralkodóvá. Az már Szt Benedek előtt szokás volt, hogy a matutinumban és a vesperásban hetenként végigénekelték a zsoltáros kv-et, mégpedig úgy, hogy a matutinumban az 1-108. a vesperásban a 109-150. zsolt. hangzott el. A laudes és a kompletórium számára a tartalmilag megfelelő zsolt-okat válogatták ki. A Szt Benedek előtti heti rendben a matutinumban vasárnap 18, hétköznap 12, a vesperásban 5 zsolt. és a Magnificat volt. A laudesnak mindig 4 zsolt-a, 1 canticuma és Benedictusa volt. Az egyéb hórákhoz 3 zsolt-t v. zsolt-részletet rendeltek. Az ünnepek matutinumában és vesperásában 9, ill. 5, az ünnephez illő zsolt. volt, melyeket a sztatyák →kommentárjai alapján válogattak ki. A zsoltározás mellett minden hórában szentírási olvasmány is volt, de a matutinumot kivéve csak egészen rövid. Az olvasmányt rendszerint →responzórium követte, mely talán a szegyh. lit-ból származik. A hórát rendesen →collecta zárta le, mely eredetileg →litániák záróimája volt. - Szt Benedek ezzel a szerz. imaformával találkozott Rómában, s regulájában erre hivatkozik (8-18. f.). A formát átvette és átalakította: a vigíliákra 12 zsolt-t írt elő. Szám szerint nem határozta meg az egyes zsolt-okat, így az ünnepek tekintetében különféle bencés →pszaltériumok alakultak ki. Mivel a 6. sz: a bencések róm. baz-k lit. szolgálatát is átvették, hatással voltak a római ~ kialakulására. - A bencések mellett további hatások is érték a római ~ot: a napi officiumhoz hozzávették pl. 800 k. a →bűnbánati zsoltárokat és a →graduális zsoltárokat, sőt olykor teljes officiumot is, mint a halotti és a 10-11. sz: a Mária-officiumot. A ~ felépítésére és tartalmára mégsem ez, hanem a sztek 8. sz-tól egyre erősödő tiszt-e hatott: a sztek officiuma saját zsoltáraival kiszorította a heti zsoltározást. A szentírásolvasást egyre inkább a sztek életének olvasása helyettesítette, főként a 13. sz-tól, amikor a ferencesek átvették a róm. ~ot. Mindehhez járult az →oktávák szokása. Ezek következtében a ~ megújításra szorult, s követelték is, úgyhogy VII. Gergelynek védelmébe kellett vennie a ~ot a radikális rövidítési törekvésekkel szemben. Nem sokkal később azonban éppen a kúria egyszerűsítette le a ~ot. A p. udvar tagjainak ui. gyakori utazásaik miatt a zsoltároskv., biblia, responzoriále és kollektárium helyett egy kv-re volt szükségük. Korábban is létezett már egy útmutató, amely az officium összeállításához nyújtott segítséget. Ezt az útmutatót most kv-vé fejlesztették. Ehhez azonban mindenekelőtt az olvasmányokat kellett megrövidíteni, s ezután ~ lett a neve ennek az egy zsolozsmáskv-nek. A ~ot végzők kívánságára és a humanisták bírálatai miatt X. Leó megbízta Zacharias Ferrerit a himnuszok kv-ének összeállításával, mely 1525: jelent meg. - 1535: Quinones bíb. kiadott egy ~ot nnagánhasználatra. Ebben elhagyta a közös imádság elemeit (antifónákat, verzikulusokat) törölte a szentírási →capitulumokat, s minden hórához 3 zsolt-t rendelt; a matutinum szentírási részeit úgy megnövelte, hogy 1 év alatt a teljes ÚSz és az ÓSz jelentős része sorra került. Mindehhez egészen egyszerű rubrikákat adott. Ezt a ~ot nagy lelkesedéssel fogadták, de hamarosan oly erős bírálat érte, hogy 1558: IV. Pál betiltotta. - A trienti zsin. és az ősi róm. ~ tanulmányozása után 1568: V. Pius kiadta az új római ~ot. Mivel az ünnepek száma erősen csökkent, közel 200 napon a feriális forma, a heti zsoltározás és a szentírásolvasás érvényesült; a Szűzanya és a halottak officiumát csak néhány napon kellett mondani. Ez a ~ ált-an kötelező lett, kivéve a 200 évnél régebbi jogszokással bíró helyeket, de ők is átvehették, ha a szükséges változtatásokat a pp. és a kápt. együttesen akarta. VIII. Kelemen az új Vg-szöveggel kisebb változtatásokat hozott, VIII. Orbán a himnuszokat klasszikus metrumban költette át. No-ban a Pius-féle ~ot a münsteri egyhm-ben csak 1800:, a kölniben 1887:, a trieriben 1888: vezették be. Erre az időre azonban különböző kiváltságok miatt az V. Pius-féle egyszerűsítések homályba merültek, így ismét reformra volt szükség, de az I. vat. zsin-nak nem volt rá ideje. - Szt. X. Pius adott ki új ~ot: új heti zsoltárrendet vezetett be: minden matutinumba 9 zsolt-t, s a kisebb ünnepekre feriális zsolt-okat rendelt. XII. Pius 1945: új zsoltárfordítást hagyott jóvá, 1955: a ~ rubrikáit reformálta meg.

- A II. vat. zsin. után VI. Pál adta ki a →Liturgia Horarumot. - Szt Benedek óta a római zsolozsma 2 fő ága a világi, mely a szegyh-akban és pléb-kon, és a monasztikus, mely a Szt Benedeket követő szerzetekben élt. A világinak számos alfaja keletkezett, melyek a régi római baz-k hagyományát egy-egy érsség v. ppség hagyománya szerint örökítették tovább. Uebből az ágból fejlődött ki a prem., domonkos, ferences szerz-ek zsolozsmája is. E hagyomány alapján tanulta meg Mo. is a zsolozsma végzését, s 1100 k. már kialakultak hazai szokásai is. 1150 k. az esztergomi érsség rögzítette az ősi róm. zsolozsma m. változatát. További változatok alakultak ki a kalocsai érsség és Erdély ter-én. 1560: Oláh Miklós még megerősítette az esztergomi ~ használatát, 1630: Pázmány P. fölcserélte a trienti ~mal. A II. vat. zsin. után megkezdődött az esztergomi zsolozsma újjáélesztése. **

LThK II:679. - Radó 1977. (70-123. tételig a kz-os mo-i ~ok) - Nappali Zsoltároskönyv (Énekes zsolozsma az esztergomi ~ alapján) (Bp.), 1990. - Virrasztó Zsoltárkönyv (Bp.), 1991.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.