Magyar Katolikus Lexikon > B > borbálaág


borbálaág: szerelmi jóslásra szolgáló gyümölcsfaág a néphagyományban. - Vágásának szokását Szt Borbála legendájának az a mozzanata ihlette, hogy a megkínzott szűz fejére Krisztus a Paradicsom virágaiból koszorút helyezett, mire összes sebei meggyógyultak. Ez Szt Borbála menyegzői koszorúja is, vagyis az örök vőlegénnyel, Krisztussal való misztikus egyesülésének jelképe. Éva leányai azonban földi vőlegény után sóvárognak, ehhez kérik a szűz vt. segítségét. Mo. több vidékén Szt Borbála napján (dec.4.) cseresznyefaágat törnek és vízbe teszik. Ha kizöldül, akkor hamarosan férjhez fognak menni. Somogyvámoson, ha valaki jövendőbelije nevére kíváncsi, akkor vágjon 9 féle gyümölcsfaágat, mindegyiket lássa el ffinévvel. Pohárba téve Borbála-naptól karácsonyig minden roráté után öntözze meg. Amilyen nevű ág először kihajt, olyan neve lesz az urának. Eleken a lányoknak mezítláb, egy ingben kell a kertbe kimenniök gyümölcsfagallyért. Utána üvegbe teszik, hogy kisarjazzék. Apátfalván az orgonaágat egy üveg vízben a kemence tetejére teszik. Ha karácsonyra kivirágzik, az új esztendőben biztosan férjhez mennek. - Óbecsén már különösebb célzat nélkül viszi be Borbála nap estéjén a meleg szobába a kerti gyümölcsfákról - lehetőleg minden fajtáról - lemetszett termőrügyes ágakat a gazdassz. Itt vízbe, ha van, akkor hólébe teszi őket, hogy karácsony ünnepére kivirágozzanak. - Ha a budaörsi ~ (Barbarezweig) már az éjféli miséig kihajt, akkor jó termés várható. - Ismeretes, hogy a zöld ág a folyton megújuló élet archaikus jelképe. A kat. szimbolikában továbbfejlődik, és az ártatlanságot, szüzességet, ill. a megsztelő kegyelemben való újjászületést jelenti. E motívum bibliai előképe →Áron vesszeje, amely a sztatyák szerint Jessze sarjadékának, Jézusnak is jelképe. B.E.

Bálint I:25.