borbálabúza: a búzacsíráztatás népszokása az állatok betegségtől és a jó termés rontástól való megóvásáért. - Főként Ny-Mo. ném. és horvát lakói művelték, de Pécsvárad ném-jei is ismerték; a m-ság körében az ismeretlen ~t a →lucabúza helyettesítette. - Tés faluban Borbála-nap estéjén egy tányér közepére poharat állítanak és búzaszemekkel rakják körül. Meleg helyre téve, a búzát szorgalmasan locsolják. A szemek hamarosan csírát eresztenek. Amikor növésükben már túlhaladják a pohár szélét, akkor a búza zöld szálait a pohár felső szélével egy magasságban lenyírják. Karácsony este a pohár köré fenyőgallyat tesznek, és sztelt olajat öntenek bele. Az olajban lámpabelet áztatnak. Ezt az éjféli mise után meggyújtják és vízkereszt napjáig el sem oltják. B.E.

Bálint I:25.