Magyar Katolikus Lexikon > B > benedeki regula


benedeki regula: a →bencések szerzetesi szabályzata, az →ágostonos regula mellett 5 évszázadon át a nyugati szerzetesség legfőbb, s csaknem kizárólagos szabálya. - Szt Benedek 529-540: alkotta. A szerz-ség hagyományát ismerve és folytatva közvetlen forrásként a Regula Magistrit (a 6. sz. elején Lerins szg-én készült szabályzat) használta. A ~ az Evangéliumot akarja megtestesíteni a szerz. életben. A szerz-t cönobitának nevezi, aki az →apát és a szabályok (regula) alatt szolgál. A szerz. közösség egy családot alkot. Ennek alapja a stabilitás fogadalma, amely által a szerz. egész életét egyazon közösséghez és monostorhoz köti, személyes szegénységet vállal, minden dolgot csak használatra kap a közösből. Helyét a közösségben a fogadalomtétel ideje határozza meg. Lehetőleg minden szükségeset a monostoron belül kell előállítaniuk, hogy minél kevesebb dolguk legyen a világgal. A napirend az istendicséret, a munka és az olvasás (tanulás) összhangjából áll. Az istenszolgálatnak (→opus Dei: sztmise, zsolozsma), istendicséretnek semmit sem szabad elébe helyezni. Helye van a magánimádságnak is. - 1489-ig, az első nyomtatott kiadásáig a ~ 2000-nél több kz-os példánya ismert. 1933-ig 902 kiadásban jelent meg; m-ul 1895 (Labach Bertold), 1928 (Molnár Bertalan), 1948 és 1981 (Söveges Dávid). **

Népek nevelője Bp., 1981.