Magyar Katolikus Lexikon > B > barlangfestészet


barlangfestészet: a Kr. e. 30.000-9000 közötti időszakból, Asturia (Spo.) és a Don folyó közötti területen található, tartalmilag rendkívül egységes falfestő művészet. - Emlékei kevés kivétellel (Ural, É-Afrika, D-Amerika) sp., fr. és D-olasz területről ismertek. Az őskőkori emberek vallásos elképzeléseit és életmegnyilvánulásait szemlélteti. - A legtöbb festmény a barlangbejárattól viszonylag távol, ill. lakhatatlan barlangokban található: a niaux-i v. a Trois Fręres-i barlangokban több száz m-re kell behatolni a hegy gyomrába, hogy elérjünk a festett falakhoz; a lascaux-i barlangban egy 6,3 m mély aknán keresztül, kötéllétra segítségével érhető csak el az őskőkor egyik mesterműve, az ún. „vadászbaleset-kép”. A ~ szent jellege és vallásos célja ennek alapján kétségtelen, tehát nem lakóhelyet díszítő műv-ről van szó. - Az alkotók szándékáról és hitéről a ~ a következőket vallja: 1. A sok barlang falán látható nyíllal eltalált medvéket, oroszlánokat s más állatokat ábrázoló jelenteket vadászmágiaként értelmezték: az ábrázolt és talán már végrehajtott „rituális ölésnek” a következő vadászat alkalmával ismét valóságossá kellett válnia. - 2. A mintegy 55 esetben állatbőrben táncoló, kezében hangszert (furulya?) tartó alak világosan mutatja a vadászok széles körben elterjedt szertartásbeli viselkedését (amihez számos párhuzam található minden vadászkultúrában egészen napjainkig). - 3. A Trois Fręres-i barlangban látható „Nagy Varázsló” az Állatok Ura v. az őt megszemélyesítő varázsló (sámán), aki vele szellemi kapcsolatban áll. - 4. A lascaux-i barlang vadászbaleset-képe egy bölényt ábrázol, mely a földön holtan(?) fekvő emberre irányítja szarvát, aki valami dárdafélével(?) előzőleg megsebesítette. H. Kirchner 1950: sámáni szeánszként értelmezte a jelenetet: a föláldozott állat előtt transzban fekszik az ember; lelke a másvilágon van, hogy az isteneknél(?) vadászszerencséért könyörögjön. Az ember (feje csőrben végződik) mellett egy rúdon madár ül: a sámánok védőistene. - 5. Az ún. röntgensugár-rajzok (Fro-ban a Kr. e. 13.000-6000, Norvégiában 6000-2000 közötti időből), melyeken az állatok csontváza és belső szervei láthatók, a misztika és a →sámánizmus irányába mutatnak (párhuzamai vannak az eszkimóknál, K-Szibériában, a pueblo indiánoknál, de Indiában, Malaysiában, Új-Guineában és Ausztráliában is). **

König 1985:24.