Magyar Katolikus Lexikon > B > baluszter


baluszter, korlátbáb (a gör. balausztion, 'gránátalmavirág' szóból): 40-70 cm magas, oszlop formájú támaszték. - Talplemezen áll, fölül fedőlemezzel. Legtöbbször több ~ egymás mellett →balusztrádot alkot. - A ker. műv-ben, mint a →gránátalma is (lásd nevének magyarázatát), a törvényt jelenti. Román és kora gót korszakban olyan trónszékek ábrázolásán is előfordul, melyen a gyermek Jézus fekszik, jelentése ilyenkor: Jézus a törvény beteljesedése. - Az →áldoztató rácsok gyakran ~ekből álltak, arra utalva, hogy aki szentáldozáshoz járul, annak meg kell tartania Krisztusnak, a törvény beteljesítőjének új parancsát. **

Lipffert 1976:113.