Magyar Katolikus Lexikon > B > bajor-magyar hadjáratok


bajor-magyar hadjáratok: A honfoglalással a m. és bajor ter-ek szomszédosak lettek, s maradtak egészen 1156-ig, amikor a K-i őrgrófság (Ostarrichi) mint osztr. hgség, ill. 1180: a stájer hgség különvált a bajor hgségtől. A Ny felé vezető hadiutak, a Duna és a hosszú közös határszakasz a legkorábbi időktől szoros pol., gazd., egyh., katonai érintkezést eredményeztek e ter-ek között. - 1. A Bécsi-Erdő környékén a m-ok első ízben 862:jelentek meg, majd a következő évtizedekben is igen gyakran, a különböző szembenálló felek hívására (881: Szvatopluk morva fejed., 892: Arnulf K-frank kir. szövetségeseként). A kalandozások korabeli m-ság és a Ny-iak között a bajorok esetében volt a legszorosabb a pol. kapcsolat, eltekintve az átmeneti, olykor súlyos válságoktól. Először 898: kötöttek szöv-et, pogány módra. 914: Arnulf bajor hg. (907-937) Mo-ra menekült, 917: m. segítséggel foglalta vissza trónját. A m-okkal 927: megújított szöv-e haláláig fönnmaradt. A korszakot váltakozó bajor sikerek (913, 948 stb.), ill. m. győzelmek (907, 910, 949 stb.) jellemzik (→bánhidai csata). A bajor települések, különösen az egyh-ak súlyos veszteségeket szenvedtek a prédáló, ill. átvonuló m-októl, akik feldúlták St. Florian, Regensburg, Freising, Altötting tp-ait. A m. Ny-i kalandozások sorsát megpecsételő vesztes csatákban (933: Merseburg és 955: →augsburgi csata) is ott harcolnak a bajor hgség csapatai, jelezve, hogy a ném. ter. széttagoltságon fölülkerekedett az összefogás a m. veszély ellen. - 2. Géza fejed. pol-ja fordulatot hozott a m-bajor kapcsolatokban is. Fiának és II. (Civakodó) Henrik bajor hg. leányának, →Gizellának a házassága egészen 1030-ig békességet és együttműködést eredményezett. Ezt követően a bajorok a ném-róm. cs. sereg részeként vettek részt a Mo. elleni hadjáratokban. E hadjáratok leginkább a m. trónviszályokhoz kapcsolódtak, amikor az egyik fél szövetségeseként jelentek meg a birod. csapatok. Péter, Aba Sámuel és I. András utódlási küzdelméhez kapcsolódik III. Henrik cs. 5 hadjárata (1042, 1043, 1044, 1051, 1052), amelyek közül kiemelkedik 1044. VII. 5: az Aba Sámuel sorsát megpecsételő ménfői csata, az 1051: aratott m. győzelem a Vértes-hg-ben, ill. 1052: a pozsonyi ostrom, ahol búvár Zotmund megfúrta az ellenség hajóit. A békesség érdekében III. Henrik és I. András között Szt IX. Leó p. is közvetített, és 1052: személyesen is megjelent a cs. táborában. 1053-54: a m. csapatok a lázadó Konrád bajor hg-et támogatták és Karintiát pusztították. Hasonlóképpen avatkozott be IV. Henrik cs. Salamon és Géza, László harcába (1063, 1074), V. Henrik cs. Álmos oldalán Kálmán kir-lyal szemben (1108: Pozsony ostroma). II. Géza a trónköveteló Borisznak nyújtott támogatás miatt támadt rá Jasomirgott XI. Henrik bajor hg. és osztrák őrgr. seregére, amelyet 1146. IX. 11: a →Lajta menti csatában megvert. A nehézfegyverzetű ellenség fölötti győzelem m. hadtört. jelentőségű. - 3. M. csapatok a későbbi sz-okban is találkoztak bajor katonai egységekkel. Így 1278. VIII. 26: a győztes →morvamezei csatában, v. a számunkra vesztes 1322. IX. 28: mühldorfi csatában, ahol IV. (Bajor) Lajossal szemben Károly Róbert III. (Szép) Frigyes osztr. hg-et segítette meg a Köcski Sándor vezette segélyhaddal. B.A.

M. hadi krónika I. Bp., 1895. - Mo. hadtört. I.