Magyar Katolikus Lexikon > B > bűnre csábítás


bűnre csábítás: a másik ember rossz szándékú befolyásolása, a →botrány legsúlyosabb esete. Sérti a szeretetet (mert kockáztatja a felebarát üdvösségét) s azt az erényt, mely ellen a provokált bűn irányul. Erkölcsi súlya függ a bűntől, amelyre késztet; súlyosabb, ha haszonszerzés a célja. - 1. A Szentírásban tévútra vezetés. A héb-ben a 'bűnt követ el' értelmű igék kauzativuma, a gör-ben (ÚSz) az 'elcsábítani' jelentésű igét és származékait jelöli. A fogalmat több bibliai kifejezés is magában foglalja: →kísértés, botrány, →elpártolás Jahvétól stb. - Az ÓSz-ben a →bűnbeesést megelőzte a ~ (Ter 3,1-7), mely a kígyó műve volt; a Péld 7,6-23: az idegen nő egy ifjúval követ el ~t. A Kiv 22,15 az érintetlen lány ~ának jogi következményeit rögzíti. A legsúlyosabb ~ Izr-ben a Jahvétól való elpártolásra buzdítás volt. Ez a veszély az őslakosság (23,24) és a kir-ok idegen feleségei részéről fenyegetett (1Kir 21,25; Neh 13,26). A MTörv 13 óva inti a népet, ne hagyja magát az álpróf-któl és az álomlátóktól elcsábítani. A Kir-ok kv-einek deuteronomikus tört-teol-jában kulcsfogalom lett a Jahvétól elpártolásra csábítás mint ~, amely főleg az egyes kir-ok megítélésében és a próf. üzenetekben fejeződik ki. Az ország kettészakadása után az É-i országrésznek, Izr-nek csaknem vesztét okozta, hogy első kir-a, Jerobeám Bételben és Dánban aranyborjút állított a népnek (1Kir 12, 26-30; 2Kir 10,29), s így bűnbe vitte (1Kir 14,16; 2Kir 17,21). Az utódokról a tört-író következetesen megjegyezte: Jerobeám nyomába léptek, és ők is elkövették ugyanazt a bűnt. Így Jerobeám mintegy a prototípusa lett Izr. tévútra vezetésének. - A D-i országrészben, Júdában először Manasszé vitte kultikus intézkedéseivel bűnbe, tévútra a népet (21,11.16); amit nemsokára Jeruzsálem pusztulása követett  (21,11-15; 23,26). E tört-teológia szerint tehát egy ország megérett a pusztulásra, ha kir-a a Jahvétól elpártás súlyos bűnére csábítja a népét. - Jézus korában élt a meggyőződés, hogy bűnre nemcsak emberek, hanem sátáni hatalmak is csábíthatnak; ugyanakkor, kivált az →apokaliptika révén a ~ban sajátosan a végső idők jelenségét látták. Innen érthető, hogy ellenségei magát Jézust is csalónak nevezték, aki félrevezeti a népet (Mt 27,63 kk.; Jn 7,12.47). Az ún. apokaliptikus beszédekben Jézus is figyelmeztet: „Vigyázzatok,  nehogy valaki félrevezessen benneteket”, a végső időkben föllépő álkrisztusok és álpróf-k ugyanis jeleikkel és csodáikkal még a választottakat is megtévesztik (Mk 13,5 kk.; 13,21 kk.;. Mt 24,11). A Jel-ben maga a Sátán (12,9; 20,3-10), az →Antikrisztus álpróf-ja (19,20) és Babilon (18,23) képviselik a ~ hatalmait, de a kiválasztottak közösségének már nem árthatnak. János leveleiben az Antikrisztus a tévtanítókban ölt testet (Jn 2,26; 3,7; 2Jn 7). Az eszkatologikus ~ az embert a Jézus a Krisztus tagadására vezeti (vö. 1Jn 2,22). - 2. Mai formái: a demagógia, a manipulált tömegkommunikáció, a totalitárius rendszerek hazug propagandája. A modern kor szekularizációja, mely ki akarja irtani az emberből az istenhitet és a bűntudatot, ~nak tekinthető. Legyőzésében az imádság, az erények és a gondviselésbe vetett bizalom segítenek. A →bűnbánatot tartó csábítónak jóvátételi kötelezettsége van: igyekeznie kell jó útra vezetni azt, akit rosszra csábított. H.L.

BL:310. - LThK X:695.