Magyar Katolikus Lexikon > B > bűnbeesés


bűnbeesés: általában a személyes →bűn elkövetése; szoros értelemben Ádám és Évának a Ter 3,1-24-ben leírt bűne, az ősbűn (→áteredő bűn). - Ikgr. Az óker. kortól ábrázolták önállóan és a Genezis-ciklusok jeleneteként (Callistus-katakomba, 3. sz.; Iunius Bassus szarkofágja, Vat. grották, 359): Ádám és Éva ruhátlanul v. egy levéllel egy fa jobb és bal oldalán áll. A fát kezdetben csak jelezték, később rendszerint almafának, a kk-ban néha fügefának, szőlőtőnek ábrázolták. Törzse körül tekereg a kígyó, melynek olykor assz. feje van. Éva leszakítja az almát és Ádámnak nyújtja, v. mindketten kezükben tartják. Ezt a szimmetrikus kompozíciót a 16. sz-ig kedvelték. Michelangelo aszimmetrikus képet szerkesztett (Sixtus-kpna, 1508-12), s ezt a megoldást többen követték. A kv-fest-ben a ~t a kereszt lábánál is ábrázolták (Göttinga, Sacramentarium, 975 k.). A kk-ban a ~sel az áteredő bűnre és a halálra utaltak, ezért a →haláltánc képsorok első tagja lett; a →Biblia pauperumokban Krisztus megkísértésének előképe. A monumentális műv. képsoraiban gyakran előfordult, csúcspontja Michelangelo említett freskója. A téma gyakori volt a 16. sz. grafikájában és táblaképfest-ében. V.J.

Sachs 1980:324. - BL:207.