Magyar Katolikus Lexikon > B > bűnbánók


bűnbánók (lat. poenitentes): az ősegyházban azok a bűnösök, akik főbenjáró bűnt követtek el és föloldozásra vártak. Ny-on: →hamvazószerda. - K-en, főként Kis-Ázsiában 4 oszt-uk volt: 1. sírók (gör. proszklainontesz): csak a tp. előudvarában tartózkodhattak, nem léphettek be, és sírva kérték a tp-ba menők imádságait. 2. hallgatók (akroomenoi): az előcsarnokból hallgathatták a lit-t, a katekumenoknak szóló résztől a közös könyörgésig. 3. térdelők (hüpopiptontesz): a tp-hajó végében, a bejáratnál térdeltek, s a lelki betegeknek (energumenesz) szóló áldással a pp. elbocsátotta őket. 4. együttállók (szünhisztamenoi): jelen voltak a teljes lit-n, de ki voltak zárva az adományokat fölajánló körmenetből és az áldozásból. - Gyilkosság esetén pl. a bűnöst 20 évre kizártak a lit-ból, ebből 4-et az 1., 5-öt a 2., 7-et a 3., 4-et a 4. o-ban kellett eltöltenie, s ezt követte a föloldozás és az áldozás. A ~ intézménye a 11. sz: megszűnt, helyébe az →epitímia lépett.  **

Onasch 1980:68.