Magyar Katolikus Lexikon > B > bőkezűség


bőkezűség: az →igazságosság társerénye, a →nagylelkűség egyik fajtája. - Szabályozza az anyagiakhoz való kötődést, a közjóra irányítja a figyelmet, a szeretet gyakorlásának egyik legegyszerűbb módja. - A Szentírásban: Isten ~e mindenki felé megnyilvánul, aki segítségül hívja őt (Róm 10,12); Szt Pál említi a korintusiak ~ét (2Kor 91,3). **

Prümmer II:490.