Magyar Katolikus Lexikon > B > büntetés


büntetés (lat. poena): a →bűn következménye, megtorlása. - 1. A Szentírásban. Az ÓSz-ben a bűn és a ~ úgy összetartozott, mint a fa és a gyümölcse. Innen érthető, hogy a héb-ben ugyanaz a szó jelöli a rosszat/ gonoszt/ gonoszságot és a bajt/ nyomorúságot/ szerencsétlenséget (MTörv 31,29; Péld 17,13; Szám 12,11; 32,23; 2Sám 16,8: „most aztán bajba jutottál”; vö. Jer 14,16). A bűn előidézi a bajt, kihívja Isten ~ét (Jób 15,34; Zsolt 7,16; 10,13; Péld 14,22; Iz 59,4). Másutt Isten engedi, hogy a rossz visszaszálljon a gonosz fejére (1Sám 16,8; 1Kir 8,32), sőt a bűnösökre zúdítja gonoszságaikat (Jer 14,16). A ~ Isten kezében van: fölfüggesztheti, megváltoztathatja, elengedheti (3,12; Ez 18,23; Oz 11,8; Ám 5,15; 7,1-3). - Az ősi időkben a ~ többnyire az egész közösséget sújtotta, az utódok éppúgy szenvedtek, mint az ősök (Ter 3,17-19; Sir 25,24;. Róm 5,12-21; 7,7-25; Zsolt 106,25-27), s a gyermekek is viselték apáik bűneinek következményeit (Kiv 20,5; 34,7; Lev 26,39; Neh 9,2; Tób 3,3.5; Jer 32,18). Ugyanígy a szolgák, az alattvalók is részesei uruk ~ének (Kiv 8,2-4; 1Kir 2,33; Iz 7,17; Jer 20,6; 36,31), sőt a nép egésze is szenved tagjai bűneiért (Szám 16,20-22; Józs 7; 2Sám 16). Ezekielnél már jóval nagyobb súlyt kapott a személyes bűnhődés (18; 33,10-20;. Zsolt 1; 94; Jer 31,28-30). Jézus véget vetett a közösségi bűnhődésnek és azt tanította, hogy más bűnéért senkinek nem kell ~t elszenvednie (Jn 8,33-45; 9,2-3; . Lk 16,26; Mt 8,11). - Az ÓSz valójában csak evilági ~t ismer: pl. bajok, amelyek létében érintik az embert (vö. Ter 3,16-19); vízözön (6,5-7); a megtérni nem akaró, gőgös Bábel (11,1-9); Ninive (Náh 1-3) és Jeruzsálem (Iz 3,25-4,1; Jer 5,1-31; Ez 8; 11; 22 stb.) pusztulása. - Jézus tanításában reális képekben jelent meg a ~ (Mt 18,8: pokol tüze; 25,41: örök tűz; Mk 9,48; Jn 5,14.29: kárhozat; vö. Róm 6,23). - 2. a polgári jogban az a fizikai-lelki-vagyoni-jogi hátrány, amellyel a →büntetendő cselekménynek kihirdetett magatartásokat az állam büntető szervei által megtorolja. A ~ek köre évezredek óta nagyjából változatlan, habár a 19-20. sz. az emberibb megoldásokat részesíti előnyben (ami nem zárja ki az egyes nem eu. orsz-okban az ősi ~ek továbbélését). A ~ként meghatározott hátrányok körét és minőségét befolyásolja a kor, melyben alkalmazzák; ~ként ui. csak olyan megtorlások fogalmazhatók meg, melyek ott és akkor értékként elfogadott szabadságokat sértenek (pl. a rabszolgát nem lehet munkával büntetni, v. a röghöz kötött, robotoló jobbágy szabadságvesztéssel ~e kivételnek számított). A ~ek hagyományos kategóriái az élettől (→halálbüntetés), a testi épségtől (→csonkítás, fenyítő és sanyargató ~ek), becsülettől (megszégyenítő ~ek), vagyontól és szabadságtól megfosztó ~ek. - 3. Az egyházjogban a ~ a CIC 1917 szerint: „Az egyházi ~ valamilyen jótól való megfosztás, melyet a törvényes hatóság ró ki a bűncselekmény elkövetőjének megjavítására és a büntetendő cselekmény megbüntetésére” (2215. k.). Ez a fogalom a hatályos egyhjogban (CIC 1983) is érvényesnek tűnik. Amikor valamely jótól való megfosztásról beszélünk, ezt olyan javakra vonatkoztatjuk, melyekről az egyh. rendelkezhet, vagyis nem olyan javakra, melyek tisztán belső jellegűek (pl. Istennek a lélekbe öntött kegyelme). - A ~ lehet: a) célja szerint →gyógyító ~ v. →jóvátevő ~; b) kiszabása szerint →utólag kimondandó ~ v. →önmagától beálló ~. A ~ek többnyire utólag kimondandók, csak akkor állnak be önmaguktól, ha ezt a törv. v. a parancs kifejezetten elrendeli (1314.k.); c) törvényes mértéke szerint meghatározott, ha a törv. pontosan megjelöli, hogy egy cselekményért milyen ~ jár, v. meghatározatlan, ha a jog a kiszabóra bízza a ~ pontos megválasztását. A dolog természetéből következik, hogy minden önmagától beálló ~ meghatározott, hiszen ilyenkor maga a törv. jelöli meg, hogy a bűncselekmény elkövetésekor milyen ~ fog beállni. Ha a ~ meghatározatlan, és a törv. másként nem rendelkezik (pl. 1366.k., 1378.k. 3.§, 1385.k., 1388.k. 2.§, 1390.k. 2.§, 1395.k. 2.§, 1396.k.), a büntető hatóság örökre szóló ~eket nem szabhat ki, →cenzúrákat és más igen súlyos ~eket is csak akkor, ha ezt az eset súlyossága teljességgel megköveteli (1349.k; →büntetés alkalmazása). - Mentesülni lehet a ~ alól letöltése, halál (mellyel csak a ~ szűnik meg, de nem a polg. felelősség, pl. követelés a hagyaték terhére), →elévülés v. →elengedés révén. - Aki a ~ből rá kirótt kötelezettségeket megsérti, ezzel külön büntetendő cselekményt követ el (1393.k.). Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, szükséges, hogy a ~ az illetőt már a szó teljes értelmében sújtsa (vagyis már önmagától beállt v. jogerősen kirótt és közölt legyen), valamint hogy az érintett a ~ből rá háruló pozitív kötelezettségeket v. tilalmakat cselekvéssel v. mulasztással megszegje. E bűncselekményre az 1393.k. fakultatív és meghatározatlan ~t rendel. M.B.-E.P.

BL:216. - Erdő 1991:479, 505. - KEK 1993:2266.