Magyar Katolikus Lexikon > B > bölcsek


bölcsek: 1. Az ÓSz-ben bölcsnek számított a szorgalmas mesterember (Kiv 28,3; 31,3; 1Kir 7,14; Iz 40,20; Ez 27,8), az okos és tapasztalt ember, aki jó tanácsot adott (2Sám 13,3; 14,2; 20,16), a belátó öreg (Jób 8,8; 15,10), aki tudott írni, olvasni és ismerte a törv-t (Jer 2,8; 8,8). Az írnokok közt, akik az udvarnál elérték a legmagasabb tisztségeket (2Kir 25,19), akadtak ~, akiknek nagy volt a befolyásuk (2Sám 15,31.37; 1Kir 12,6; 20,8; Péld 16,13). A Kr. e. 8. sz-tól a ~ a papokkal, a próf-kkal és a katonákkal alkották a vezető réteget (Iz 3,2; 29,14; Jer 8,8; 18,18; Ez 7,26); a ~ szívesen átadták tudásukat és tapasztalataikat fiaiknak (Tób 4,2; 14,10; Péld 13,1; 15,5; 31,1) és a fiataloknak, akik valamely hivatal elnyerésére törekedtek; a Péld sok mondása ilyen ~től való (19,9; 22,11.29; 24,11; 25,6; 29,26). A kirság utáni időben a ~ mind az udvarból, mind a törv-t magyarázó írástudók köréből visszahúzódtak és külön isk-kban tanították a bölcsességet (Sir 39,1.2.8; 51,23;. Péld 9,1). A fogság után elfoglalták a próf-k helyét. - 2. görög és római filozófusok, akiket a →szibillákhoz hasonlóan a prófétákkal párhuzamosan ábrázolták. Számuk ált. 7, nevük változik. Az ábrázolásokon csak aláírás alapján azonosíthatók. Rendszerint csak gör. v. csak lat. csoport szerepel. Előfordul köztük Arisztotelész, Euripidész, Epiktétosz, Ptolemaiosz, Püthagorasz; Cicero, Quintilianus, Secundus, Seneca, Terentius. Különös tekintélye volt Vergiliusnak. - 3. →napkeleti bölcsek **

Sachs 1980:367. - BL:187.