Magyar Katolikus Lexikon > B > bázisközösség


bázisközösség: a katolikus egyházon belül egy lelkivezető (többnyire világi ember) körül kialakult, kb. 30-100 tagú csoport. - Létszámát csak a személyes kapcsolattartás lehetősége korlátozza. A pléb. kereteket alkalmatlannak tartják a krisztuskövetők közti ismeretség, barátság ápolására, a személy szabadságának megkötését látják benne. Jellemző a ~re az erős misztikus hajlam, a közösségen belüli testvériesség és a pol. érdeklődés. Isten közelségének erős átélésére törekszenek, új közösségük (koinonia) alapja a méltóságban és elhivatottságban való egyenlőség, s ebből következően az egyh. hierarchia elutasítása v. megkérdőjelezése. Ált. erős kritikával élnek az intézményes Egyh. és vezetői iránt. - Mivel a világegyh. különböző ter-ein más-más összefüggések hatnak, a különféle vallások közösségteremtő ereje a ~ sok változatát hívta életre. Latin-Amerika, Afrika, DK-Ázsia, a Fülöp-szgk ~einek karakterét az égbekiáltó nyomor és elnyomás ellen folytatott harc határozza meg. A kat. egyh. szándéka szerint mindenütt törekedni kell arra, hogy a ~ek minél jobban beépüljenek a helyi egyházakba. →konfraternitás, →harmadrend, →katolikus egyesületek **

Schütz 1988:25.