🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > Bács
következő 🡲

Bács, v. Bács-Bodrog vm. (Bać, Szerbia): 1. Várát Szt István ispánsági székhellyé tette. 1192: említik először. A tatárdúlás (1241-42) idején vsz. elpusztult, Károly Róbert 1340 k. újraépíttette, később a kalocsai érs. birtoka lett. A mocsárral körülvett, háromszög alaprajzú, lakótoronnyal és palotaépülettel bíró, bástyákkal védett vár 1705: a kurucok ostroma során súlyosan megrongálódott, majd az osztr-ok lerombolták. Tekintélyes romjai állnak. - 2. →Bács vármegye székhelye. - 3. érsekség. Szt László kir. korától okl-eken szerepel a bácsi érs. A történészek, mivel okleveles bizonyíték nem maradt, föltételezték, hogy Szt László egy Kalocsától független érsséget alapított, majd 1135: a kettőt egyesítették, s Kalocsának és Bácsnak már közös érs-e volt. Városy Gyula kimutatta, hogy a kalocsai érsség székhelyét tette át Szt László ~ra, ahol 1090 k. szegyh., épült és külön káptalant is alapított. III. Béla idejében a kalocsai érs. székhelye ~on volt. Az érs. hol kalocsainak, hol ~inak nevezte magát, 1266: fordul elő először a „kalocsai és bácsi érsek” megnevezés. Később „egyesített kalocsai és bácsi érsekség”-ről beszélnek. Mindkét helyen Szt Pál tiszt. sztelt szegyh. volt. - ~ ppi c-ét viselte 1648: Tubero (Jubero?) Dénes OCarm, 1783: Révay János gr., 1787: Perényi Imre, 1832: Ocskay Antal, 1839: Karner Antal, 1851: Korizmics Antal, 1874: Dulánszky Nándor, 1877: Venosz Imre, 1882: Smotzer Ignác, 1891: Pisch Károly. - 4. Szt Pál társaskáptalan. Szt László kir. székeskápt-nak alapította. 1138: a kalocsai érsség megszervezésekor társaskápt-ná alakították át. 1332: 12 tagja volt. 1526: a törökök elpusztították. Batthyány érs. újjá akarta éleszteni, de sikertelenül; emléke fenntartására a kalocsai székeskápt. 5. stallumához címként kötötte. Azóta az 5. stallumot bácsi kisprépságnak nevezik. - 5. esperesség a v. kalocsai egyházmegyében. Plébániái: 1912: Bácsordas, Bácsújfalu, Bácsújlak, Dernye, Hódság, Palona, Vajszka. - 6. plébánia. 1111: Bache. Tp-át 1200 e. Szt Pál tiszt. sztelték, a mait 1780: építették. A törökök 1526: elpusztították. 1713: alapították újra. Org-ját (2/22 m/r) 1891: az →Angster gyár (op. 153.) építette. Kegyura 1880: a kalocsai érs. Anyanyelve 1910: ném., m. - Lakói 1840: 2907 r.k., 24 g.kel., 4 ev., 1 ref., 22 izr., össz. 2958; 1910: 3836 r.k., 19 g.kel., 9 ev., 7 ref., 30 izr., össz. 3908. - 7. Nagyboldogasszony OFM konvent. Alapításának körülményei ismeretlenek. A tp. K-i fele 3 boltszakasszal, gondos falazással a 13. sz: épült. A ktort először az 1334/40 k. készült jegyzék említi. 1360, 1378 és 1419: itt tartották a m. rtart. kápt-ját. A sztély DK-i szögletéhez a tornyot és a tp. D-i oldalán a ktort vsz. a 14. sz. végén építették. 1451: az újlaki ktorból, amelyet az obszervánsok kaptak meg, a barátoknak ide kellett költözniük. A tp. Ny-i fele vsz. a 15. sz. végén épült. 1526: a város ellenállt a Budáról hazatérő törököknek, ezért a ktort is földúlták, a tp-ot a hódoltság idején mecsetté alakították. 1688: Boszniából, Tula környékéről menekült ferencesek költöztek ide, magukkal hoztak egy híres Mária-képet és r.k. híveik egy részét. 1699: fölsztelték a tp. helyreállított részét. A Rákóczi-szabharc során a konvent elpusztult. 1716: építették újjá. 1757: a kapisztránus prov-hoz került, majd novíciusház lett. A restaurálást 1770-ig folytatták. A búcsújárást 1784: II. József  (ur. 1780-90) betiltotta. - Org-ját (2/16 m/r) 1829: S. Sangl, I. Lehner és F. Wagner ferencesek építették. - 8. helyi Páduai Szt Antal-búcsújáró hely. ~ határának D-i részén, a Mosztonga partján áll egy 15. sz. Szt Antal-kpna. A hagyomány szerint Demense pasa hálából építtette, mert fia szembetegségét egy ferences atya meggyógyította. 1700 u. Páduai Szt Antal ünnepén látogatott búcsújáró hely; főként a környék m. és sokác hívei zarándokolnak ide. A búcsújárók hagyományában Páduai és Remete Szt Antal tiszt-e összefonódott, és Páduait az állatok védősztjeként is tisztelik. A sokác és bunyevác szokás szerint régebben állatokat ajánlottak föl a ferences ktornak. →Kisbács. - 9. Ispotály. 1234: a p. két laikustestvért kért a →gotói ciszt. apátságtól, hogy az Ugrin kalocsai érs. által ~i ter-en létesített ispotályt ellássák. Ez bárhol lehetett a vm-ben, helyét nem ismerjük. Tévesen következtet ebből számos író arra, hogy ~on a templomos lovagoknak volt házuk, sőt hogy a ferencesek azt örökölték. Az ispotályt másutt nem említik. H.F.-B.G.

1. Bács-Bodrog vm. I:34. - 2. MKA 1984:746. - Gyetvai 1989:31. - Péterffy II:776. - Jerney 1855:38. (pecsétlenyomat) - LBE:57. (a raguzai érsségben jelzi, valójában tehát nem ~ról, hanem a fáróival egyesített Brac ppségéről van szó) - Gams 1878:371. - Rupp III:14. - 5. Balog Gyula: A bácsi r.k. pléb. 100 éves emléke. Esztergom, 1867. - Pallas II:432. - Gerecze II:169. - Schem. Col. 1912:66. - Bodor 1944:37. - Kiss 1978:71. - Miocs 1998:28. - 6. Schem. Cap. 1843:17. - Karácsonyi I:143. - Szabó 1921:206. - Györffy I:210. - Műv-tört. Értes. 1982:174. (Horváth Aliz) - Udvardy 1991. - Miocs 1998:10.

Bács, Zala vm.: egykori búcsújáróhely a veszprémi egyhm-ben, ma puszta. - Krisztus Szt Teste-kpnáját 1423: Angelus bíb., praenestei pp. bizonyos ünnepekre búcsúkiváltságokkal látta el. A 19. sz: még látszottak a tp-romok. B.G.

Rupp III:256.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.