Magyar Katolikus Lexikon > B > Borbála


Borbála Szt (†Nikomédia, 235/239): vértanú szűz. - Legendája szerint a szép és okos ~t atyja, a nikomédiai Dioszkorosz egy lakótoronyba zárva őrizte. Amikor ~ ker. lett, atyja följelentette. Előbb a torony fala, majd egy szikla nyílt meg előtte, hogy elmenekülhessen. A rejtekhelyét eláruló pásztor bárányai sáskává változtak. ~t bebörtönözték, sokszorosan megkínozták, végül a tulajdon atyja fejezte le, akit ezért hazatérőben villám sújtott agyon. A 10. sz: kibővítették ~ legendáját, és a leginkább tisztelt sztek egyike lett. A →tizennégy segítőszent és a négy →Virgines Capitales egyike, sok város, hivatás (bányászat) és a jó halál védősztje. - Ü: dec. 4. - Ikgr. Legrégibb képe, egy 8. sz. festmény (Róma, S. Maria antiqua-tp.) tunikában, köpenyben, mártírkereszttel ábrázolja. A 14. sz-tól egyre többször ábrázolták, a 15. sz: legendájából számtalan oltárkép készült. Megjelenik a Szűzanya oldalán (Raffaello: Sixtusi Madonna, 1516 k.), más sztek társaságában (→Sacra Conversazione, →Virgo inter virgines, →Paradicsom, Alexandriai Szt Katalin eljegyzésénél), a jó halál ábrázolásain. - Attrib-ai: a 14. sz. óta torony 3 ablakkal (a Szentháromság hitére utal), kehely (esetleg ostyával), monstrancia, kard v. kalapács (vtsága eszközei), pálmaág v. strucctoll (amelyet a gyermek Jézus nyújt neki szüzessége jelképeként), Dioszkorosz kicsi alakja a lába alatt, bányászszerszámok, ágyú, korona. - ~ népünk ajkán olykor Borbál, Borbálya, az É-i csángók ajkán Barbar, egyike a m. kk. és barokk világ legtiszteltebb nősztjeinek, továbbá legkedveltebb női keresztneveinknek. Kultusza virágzott az egész hazai kk., de az utóbarokk paraszti világában is. Ünn-e már a Pray-kódex misekv-ében fölbukkan. - Kelyhet adtak a kezébe, hogy ~ végórájukban ne hagyyja sztség nélkül azokat, akik életükben tisztelték őt. Így jelenik meg Szászfalva táblaképén is. A kk. városok lőportornyát szívesen ajánlották ~ oltalmába, hogy mentse meg őket a véletlen robbanástól. Védi a bányászok és a tüzérek életét is; ~t tekintették védősztjüknek az ágyú- és harangöntők is. Ebből a hiedelemkörből érthető, hogy Hetésben, továbbá a muravidéki horvátok körében ~ (és Luca) napján csak ffinak szabad tüzet rakni. - ~ hajdani népszerűségét az is mutatja, hogy a kk. végén minden eszmei, szakmai kapcsolat nélkül védősztje volt Pest varga-, ill. Kassa kereskedőcéhének. A torony jelképéből érthető, hogy a barokk időkben miért választották az egri kőmívesek és kőfaragók patrónájuknak. A szűcsök nagyszombati, a kovácsok, bognárok, nyergesek érsekújvári közös céhe is ~ oltalma alá helyezte magát. Céhzászlajuk a plébtp-ba került. - A bánáti Szentborbála falu neve szellemes képzettársítással keletkezett. A 18. sz: elzász-lotaringiai ném-ek és fr-k is vándoroltak a Bánátba. Megalapították Szenthubert, Károlyliget és Seultour helységeket. Az utóbbi egy ott álló kk. toronymaradványról kapta fr. nevét. A millennium után a falunak a Szentborbála találó m. nevet adták, miután a vt. szüzet toronnyal szokták ábrázolni. - A jó halál jeles kk. patrónájaként alig van hajdani tp., ahol képével ne találkoznánk. A brassói Feketetemplom D-i előcsarnokának (Opfertor) timpanonjában freskó: Mária Jézussal, Katalin és ~ között (1480 k.). Föltűnt Bántornya Mária halálát ábrázoló falképén, Katalin társaságában (14. sz.), Besztercebányán a bányabérlő Thurzók házában (15. sz.), Csetnek (14. sz.), Gömörrákos (1400 k.), Rimabánya (14. sz.), Szucsány, Marosfelfalu (15. sz.) freskóin. Jekelfalu tp-ának ~ és Dorottya legendáját ábrázoló, 15. sz-ból származó freskóciklusa a 20. sz: ment tönkre. Ófehértó közelmúltban feltárt, 15. sz. elejéről való freskóalakjai között ~ egyike a legszebbeknek. ~t ott látjuk Almakerék (1440), Alsóbajom (1490), Bakabánya (1480, 1490), Bártfa (1460, 1489, 1505), Bát (1480, az esztergomi Ker. Múz-ban), Berki (1480), Csíkcsatószeg (1530), Csíkszentlélek (1510), Dubravica (1500), Felsőerdőfalva (1480), Frics (1500), Hervartó (1460), Héthárs (1520), Illés (1500), Jánosrét (1470), Kassa (1470, 1516), Kispalugya (1510), Kisszeben (1520), Leibic (1521), Liptószentandrás (1480, 1512), Liptószentkereszt (1510), Liptószentmária (1450), Lőcse (1460, 1467), Ludrófalva (1510), Magyarfenes (1490), Malompatak (1480, 1515), Nagylomnic (1495), Nagyőr (1450), Nagyszeben (16. sz. eleje, Brukenthal Múz.), Nénetlipcse (1450), Palocsa (16. sz. eleje), Segesd, Szentjákobfalva (1500), Szepeshely (1470, 1480), Szepesszombat (1480), Szmrecsány (1480), Sztankahermány (1510), Trencsén (1410), Zábrezs (15. sz. vége), Zsidve (1508) szárnyas oltárain. - Ciklikus ábrázolásokkal is találkozunk. Bártfa ~-oltárán (1450) és Márkfalva Anna asszony tiszt. sztelt főoltárán (1517) ~ atyjával vitatkozik, majd lefejezik. Besztercebánya ~-oltárán (1509) ledönti a bálványszobrot, majd a másik képen az ő lefejezésére kerül sor. - ~ népszerűségét nagyszámú gótikus faszobra is igazolja: Bakabánya (1480), Bártfa (1450, 1480, 1485), Besztercebánya (1509), Busóc (1390), Csíkmenaság (1543), Dénesfalva (1490), Dobronya (1519), Farkasfalva (1480), Felka (1480), Héthárs (1520), Káposztafalva (1520), Kassa (1500), Keresztfalu (1510), Kislomnic (1400), Kisszeben (1510, 1520), Korpona (1500), Lőcse (1494), Mohos (1500), Okolicsnó (1500), Pónik (1512), Selmecbánya (1506), Székelyzsombor (1540), Szepesszombat (1464), Sztankahermány (1510), Turócszentilona (1520), Turócszentpéter (1500), Zsegra (1370). ~ alakja gótikus zárókőként bukkan föl a soproni Szt Mihály-tp-ban.

- Barokk szoborábrázolásai közül említendő a soproni domonkos tp. Szentháromság-szobra, Győrsövényháza (1750), Jobaháza (1750), Mihályi (1760) szobra. A kk: ~ és Katalin együtt is föltűnik. Ez az ikgr. hagyomány - főleg szoborkompozícióként - a barokkban is tovább él, így Bodonhely, Zsira (1730), Szécsény főoltárán (1738), Szécsényfelfalu szószékén (1755, Ilona is közöttük van). A váci Gombás-patak barokk hídján is ott áll ~ szobra. Kronosztichonos felirata: S. BARBARA CUM NECE CERTANTES CONFORTABIS ET ESCA COELESTI CIBABIS (1759; 'Szt ~ a halállal küszködőket megerőséted és égi eledellel táplálod`). - A tabáni tp. egyik mellékoltárán ~ és Sziénai Szt Katalin (1816), a krisztinavárosiban pedig ~ és Alexandriai Szt Katalin klasszicizáló szobrai (1815) láthatók. Barokk nemes kisasszonyként ábrázolja Pápa (bencés tp.) és Pecöl oltárképe. - A bányászélettel függ össze ~nak néhány újabb ábrázolása. Pécsvárad barokk tp-ának egyik alacsonyan fekvő, elsötétített ablakfülkéjét tárnaszerűen alakították ki. Középen áll ~ modern szobra ikgr. jel nélkül. Tiszt-ére 2 bányászlámpa világít. - A selmecbányai Katalin-tp. sztélyében áll ~ szobra fején koronával, kezében bányászfáklyával, amelyet minden misén meggyújtanak. - ~-patrocíniumainkat részben a gótikus jámborság, részben pedig újabbkori bányászatunk ihleti. Esztergomi egyhm.: Buda (1836, tabáni temető), Detrekőváralja, Dorog, Dunaszeg (társpatróna), Köpösd, Márianosztra (1727, kpna a haldoklók pátrónáj tiszt., később tönkrement), Nagyuny (kpna), Salgócska, Udvard (kpna). - Nyitrai egyhm.: Biccse, Zsolna, Szkacsány. - Besztercebányai egyhm.: Besztercebánya (1746, kpna), Jezernice (kk.), Lazány (15. sz.), Szebed (15. sz.), Zsarnóca (kpna, 1773). - Szepesi egyhm.: Káposztafalva. - Rozsnyói egyhm.: Rozsnyó (szegyh., oltár, 1828). - Kassai egyhm.: Sárosófalu (1773, kk. tp. helyén), Hilyó (1736), Kisvitéz (1828). - Pécsi egyhm.: Nagyharsány (elenyészett), Darázs (1842), Komló (1937). - Győri egyhm.: Rétfalu. - Veszprémi egyhm.: Székesfehérvár (1376, elenyészett), Bakonykoppány (1370), Boronka. - Székesfehérvári egyhm.: Kisgyón (kpna), Pilisvörösvár (1930, kpna). - Váci egyhm.: Újhartyán (1779). - Csanádi egyhm.: Oravicabánya (kpna). - Erdélyi egyhm.: Gyalár, Lupény, Petrozsény, Alsótelek, Kapnikbánya. - ~ a jó halál védősztje. Kk-ra visszanyúló, a reformációt átélő tiszt-e hagyományőrző tájainkon (palócok, jászok, moldvai csángók) is már múlóban van; Szt József lépett a helyére. - Zalaszentbalázs öregassz-ai röviden így könyörögnek: „Szt ~, te, aki annyit szenvedtél, könyörögj érettünk!” Az égibáború, villámlás közepette Bátya „rác” öregei ~hoz fohászkodnak. - Csíkjenőfalván följegyzett hagyomány, hogy a 19. sz. nagy kolera idején 7 éjjel 7 ~ nevezetű fehérnép szőtt, szabott és varrt balkezével egy ffiinget és gatyát. Fölöltöztettek vele egy karót, a falu végére tették, hogy a kolera megijedjen tőle és elkotródjék. - Az állandó életveszélyben forgó bányászoknak ~ a legtiszteltebb közép-eu. védősztje. Hazai bányáink ~-kultusza főleg képzőműv. emlékeink szerint a kk. végén bontakozott ki. A kultusz Kutná Hora (Kuttenberg) bányaváros ~-tp-ától, a cseho-i gótika remekművétől és kultikus atmoszférájától kapott ösztönzést. Közrejátszott azonban az osztr. bányászoknak a 16. sz-tól erősödő ~-tisztelete is. A hagyomány megörökítése leginkább Faller Jenő buzgalmának köszönhető. - Hazai bányászaink ~ napját 1945-ig ált. nagymisével és munkaszünettel ünnepelték meg. A salgótarjáni bányászok (Gusztáv-akna) 1928-ig leszállás előtt a Miatyánk után ezt imádkozták: „Oh, Szt szűz ~, hozzád fordulunk mindazok, kik a föld mélyébe leereszkedünk. Oltalmazz meg minket minden szerencsétlenségtől és bajtól, könyörögj érettünk és légy erős pártfogónk mindörökké. Amen.” - A pécsi bányászok (volt Ferenc József-akna) imája: „Imádkozzunk Szt ~ tiszteletére, hogy minket a tűztől, víztől, és hirtelen haláltól megoltalmazzon, és halálunk óráján Krisztus vérével megváltott nagy szentségben részesülhessünk.” - A Szt István-akna legénysége a 20. sz. elején még önálló, de azóta megszűnt Somogybányatelep (Rücker-akna) bányászaiból került ki, akik régi ~-képüket és az előtte égetett mécsest is magukkal hozták. Ezek ~ napján régi bányászzászlójukkal mentek tp-ba. - Faller ~-imádságokat közöl még Salgótarján, Dorog, Tokod, Baglyasalja, továbbá a bihari Felsőderna régi bányászainak ajkáról; ezek a m. szövegek nem régiek, és javarészt nyilván egyh. eredetű fordítások. - ~ ünnepe főleg a m. nyelvhatár Ny-i, É-i és D-i peremein asszonyi dologtiltó nap, amelynek képzetköre Lucáéra emlékeztet. Bény m. faluban ilyenkor a látogatókat nem látják szivesen, mert elviszi a család jövő évi szerencséjét. Ha mégis jönne valaki, ügyelnek arra, hogy a kemencéhez v. a kályhához ne érjen. - ~ napját Nagykanizsa és Légrád vidékének horvát népe kiskarácsony (mali Bozic) néven is emlegeti, és munkaszünettel, tp-ozással ünnepli meg. Szentmihályhegyen mesélik, hogy →Bisztricán, a híres horváto-i búcsújáró helyen egy asszony intő példaként mezítelen emlőire tekeredett kígyót mutogatott, amelyet azért nem tudott eltávolítani, mert a tilalom ellenére ~ napján mosott, varrt. - ~ horvát, vend kultuszának démonikus elemeit Eperjessy Ernő interetnikus kapcsolatokra is kiterjedő kutatásai tárták föl. →borbálaág, →borbálabúza, →Külső-Soroksári úti Szent Borbála plébánia 88-B.G.

Pallas III:504. - Tower Vilmos: Die heilige Barbara Schutzpatronin der Artillerie. Wien, 1914. - Faller Jenő: Hozzászólás a m. bányász Szt B-tiszteletéhez. Bp., 1938. - BS II:760. - Kirschbaum V:304. - Bálint I:17. (†306) - Sachs 1980:51. - MNL I:324. (s.v. Borbála napja)