Magyar Katolikus Lexikon > B > boldog


boldog: 1. a régi magyar nyelvben: 'gazdag'. - 2. az újabb magyar nyelvben a lat. beatus megfelelője, 'tökéletes, beteljesedett'. - 3. az Egyházban az a szent, akinek tisztelete nem minden, hanem csak egy kisebb területre kapott hivatalos jóváhagyást. →boldoggá avatás **