Blázsik Károly (Balassagyarmat, Nógrád vm., 1880. aug. 22.–Bp.?, 1945. máj. 6.): hittanár, cserkészvezető. – Középisk. Nagyszombatban és Kalocsán, a teol. Esztergomban végezte, ahol a M. Egyházirod. Isk. eln. 1903. VI. 24: pappá. szent. Nagymagyaron (Pozsony vm.), 1904: Balassagyarmaton kp. 1905: admin. és az áll. gimn. hittanára. 1915–18: a XV. hegyi dandár tábori lelkésze az olasz harctéren. Hazatérve 1919. I: egyik szervezője a Balassagyarmatot I. 15I. 29: megszállt csehek kiűzésének; kezdeményezésére a város a csehkiverés 10. évf-án megkapta a Civitas Fortissima elnevezést. 53 tanítványát nevelte pappá. Megszervezte a Mária Kongreg-t, az 1920-as években a felnőttek Szt József Kongreg-ját. Megalapította a 939. sz. Scitovszky János cserkészcsapatot, mellyel 1933. VIII: részt vett a IV. →Gödöllői dzsemborin. 1937: pápai kamarás. 1939: nyugdíjazták. Az Unio Cleri pro Missionibus tagja. Munkásságát emléktábla hirdeti a szalézi tp. előtti téren.– Írásai: Egyh. Közlöny, Nógrádi Hírl. (1908–34?; 1929. II. 3. Csehkiverés) – M: A gyónási titok áldozata. Színmű. Joseph Spillmann elbeszélése után [átd.] Fredulph Fickert. Ford. Balassagyarmat, 1933. – Álneve és betűjegyei: Balassi B-i; bk; -i-. Bo.J.–Fe.Má.–88.

Magyarság 1930. IV. 30. (Rákóczi István: A csehek kiverése balassagyarmatról) – Nógrádi Hírl. 1930. IV. 27. – Gulyás III:521. – Schem Strig. 1945:300., 1947:280. – Barthó Zsuzsanna–Tyekvicska Árpád: Civitas Fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” forrásai és irod-a. Balassagyarmat, 2000:500. – Beke 2008:81.