Magyar Katolikus Lexikon > B > Bernardin


Bernardin, Sziénai, Szt, OFM (Massa Marittima, Itália, 1380. szept. 8.-Aquila, 1444. máj. 20.): egyháztanító. - 1386-tól Sziénában nevelkedett, 1396-99: jogot tanult. 1398: ébredt föl érdeklődése a Szentírás és a teol. iránt. Belépett egy sziénai jámbor társaságba (Disciplinati Confraternitatis B. Mariae) és betegeket ápolt. Először ágostonos remete akart lenni, 1402. IX. 8: mindenét szétosztotta a szegények között, és a minoriták sziénai ktorába lépett be. 1403: fogadalmat tett, első sztmiséjét 1404. IX. 8: mondta. Sziéna közelében, a Caprioli dombon egy kis ktort épített, elsősorban a ferences teol-okat tanulmányozta. Megválasztották toszkánai vikáriusnak, ezért átköltözött Fiesoléba. 1417: Genovában kezdett prédikálni; áldásos hatását hamarosan É- és Közép-ltália minden lakója érezte. Oly sokan tértek meg szavai hatására, hogy a papok nem győzték a gyóntatást. Különösen békeszerző hatása volt nagy, és ehhez Jézus Nevének tiszteletével nyerte meg a szíveket. Észrevette, hogy a sok fegyverrel, zászlóval és pártjelvénnyel szemben neki egyetlen fegyvere van: az üdvözítő Jézus Krisztus. Nevének monogramját (IHS) arany betűkkel egy kis pajzsra írta, melyet kezében tartva prédikált. Ez a pajzs hamarosan a béke és a testvériség jelévé vált, és házak, tp-ok, városházák kapuja fölé tették az emberek. Ellenségei 3 alkalommal (1426: V. Mártonnál, 1431: IV. Jenőnél, 1438: a →bázeli zsinaton) emeltek ellene vádat, de mindig bebizonyosodott, hogy tanítása tévedésmentes, szándéka feddhetetlen, élete pedig szt. Háromszor akarták pp-ké tenni (Sziénában, Ferrarában és Urbinóban), de visszautasította. 1430-tól írta teol. műveit. 1438-42: az obszervánsok vikárius generálisa, ami 240 ktor terhét jelentette. Állandóan szorgalmazta a ferencesek teol. művelődését a „szent műveletlenséggel” szemben. 1440: a Perugia melletti monteripidói ktorban morális isk-át nyitott, amelyben maga is tanított. 1441: Sziénában teol. főisk-t alapított. Amikor lemondott vik. tisztéről, a sziénaiak diplomáciai ügyekkel Milánóba küldték. Útközben halt meg az aquilai Szt Ferenc-ktorban. Már a ravatalánál sok csoda történt. 1450: avatta sztté V. Miklós. Ereklyéit 1474: átvitték Aquilába, a róla elnev. tp-ba. - Ü: máj. 20. - Ikgr. Ferences ruhában, kezdetben (1444: P. G. Ambroggi, Sziéna) vsz. hiteles, később tipikusan aszkéta arccal ábrázolták. Attrib-ai: jobb kezében korong v. négyszögletes tábla, rajta a napsugarakkal körülvett IHS monogram, bal kezében kv., néha a Kol 3,2-vel („Az odafönn valókat keressétek, ne a földieket”); 3 mitra, a visszautasított ppségekre utalva, feszület, városmodell, globus, galamb, koldus, katedra, zarándokbot. Gyakran megjelenik a →Sacra conversazione képeken. Öm-t Párizsban 1635: adták ki. **

Bargellini, Piero: A sienai sas. Sziénai Szt B. élete. Ford. Nagymányoki Gilbert. Gyöngyös, 1943. - LThK II:252. - BS II:1294. - Kirschbaum V:389. - Sachs 1980:59.