🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > Berki
következő 🡲

Berki (?-ig Baumann) Mária M. Klementin, CSA (Bp., 1901. dec. 19.–Pécs, 1983. dec. 27.): apáca. – 1925. V. 13: Pécsett lépett az →ágostonos kanonisszák rendjébe. 1927. VII. 7: uo. tette első, 1930. VII. 7: örök fogadalmát. r.k.

Berki Viola (Kiskunhalas, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., 1932. máj. 5.–Bp., 2001. márc. 26.): festő, grafikus. – 1951–58: a képzőműv. főisk-n Fónyi Géza növ-e (1954/55: pol. okokból 1 é. kizárták). 1958–67: az Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyes., 1992: a „Hungária 24” művészcsop. tagja. 1959–61: rajzokat, festményeket készített az óbudai hajógyárban. 1961–63: Korniss Dezső szentendrei műtermében dolg. Az 1960-as évek elején a SZU-ban többször ismerkedett a régi orosz városokkal, kolostorokkal. 1969-től grafikus és illusztrátor, 1971-től mozaik és kerámia falképeket is készít. Hatott rá Vajda Lajos, és egy-egy művére →Kondor Béla (Szt Kleofás, 1964). Művészetében gyakori a bibliai és tört. alakok, események megjelenítése. Korai festményei bukolikus hangulatúak, a naiv műv-tel rokonok, de ez a hangulat későbbi képein is visszatér. Az 1970-es évektől képei zsúfoltabbak, erősen rajzos jellegűek. – Kv-illusztrációi: 1973: Varga Domokos: Erdei esztendő; 1974: Kármán József: Fanni hagyományai; Gárdonyi Géza: Isten rabjai; 1975: Széphistóriák; 1977: A Szögkirály (cigány népmesék); Biblia, ÓSz – Zsoltárok kv-e; 1979: Arany János: Balladák. **

KMML I:236.