Magyar Katolikus Lexikon > B > Berda


Berda (eredetileg Brda) József (Bp., 1902. febr. 1.-Bp., 1966. júl. 6.): költő. - 1912: lakatosinas, fölszabadulása előtt, 1916 k. elhagyta a Láng-gyárat, volt gyári kifutó, hordár, kv-ügynök, néhány hónapig szervita fráter. Mivel a Huba u. kárm-khoz járt ministrálni, harcos szoc. apja és bátyjai bántalmazták. Otthonát elhagyta és önállósította magát. Újra kv-ügynök és szoc. szem. hallg-ja, ahol először találkozott az irod-mal. 1922. XII. 31: az Újpesti Napló első, Az én anyám c. versét, 1923: a „Küzdő és Kezdő írók” Könnyek útja c. antol. 16 versét közölte. 1924-től versei jelentek meg az Újpesti Hírek, az Újpesti Híradó, az Újpesti Hírlap c. lapokban, a Gong c. folyóir-ban. Rövid ideig az Orosházi Reggeli Hírek belső munk. Újpestre visszatérve ágyrajáró. Irod. leveleket küldött Babits Mihálynak, Juhász Gyulának, Lesznai Annának, Zolnai Bélának, Sárközi Györgynek. 1926: megj. első önálló verskötete, az Áradás. 1931: az Örökkévaló napok éneke c. verse miatt 10 napi elzárásra, ill. 100 pengő pénzbüntetésre ítélték. 1940: Béke c. köt-ét Édes pihenés c. verse miatt elkobozta az ügyészség, 1942: az Ördögnyelv köt-ből 12 verset töröltek. 1943: néhány hónapig katona. 1965: József Attila-díjat kapott. Költészete és a „Berda-jelenség” lényeges eleme lett a 20. sz. m. irod-nak. A rousseau-i életszemléleten túl őszinte következetességgel vágyódott vissza a természet és a természeti ösztönök közösségébe, s azt naiv hitvallói magatartásával és alkotásaiban meg is élte. Költészetét és világszemléletét a hedonista színezetű individualizmus éppúgy jellemzi, mint az „irgalmas szegénység”-ben való szolidaritás az egyszerű emberekkel, mely őszinteségében, következetességében és naivitásában Assisi Szt Ferenc-i szellemet sugall. - Verseskötetei: Könnyek útja. „Küzdő és Kezdő írók” antol. Többekkel. Bev. Krúdy Gyula. Bp., 1923. - Áradás. Bev. Szabó Lőrinc. Uo., 1926. - Vérző napok. Lengyel Miklóssal és Kulcsár Lászlóval. Uo., 1927. - Egyedül. Újpest, 1928. - Öröm. Uo., 1930. - Irgalmas szegénység. Uo., 1931. - Örökkévaló lobogással. Uo., 1938. - Sötétség. Uo., 1939. - Béke. Uo., 1940. - Ördögnyelv. Uo., 1941. - Fény és árnyék. Karcag, 1943. - Vál. versei. Bev. Baránszky-Jób László. Bp., 1944. - Égő évek fölé. Uo., 1949. - Derű ragyogjon! (Kiadatlan versgyűjt.) Uo., 1952. - Élj és énekelj! Vál. versek. Uo., 1954. - Ostor és olajág. Uo., 1957. - Így igaz! Uo., 1961. - Égni! Elégni! Uo., 1964. - Magamhoz méltón. Vál. Szerk. Mátyás Ferenc. Uo., 1965. - B. J. Vál. versei. (Vál., szerk., az előszót és életr-ot írta Vargha Kálmán) Uo., 1979. D.E.

Új Magyarság 1944. II. 24. (A Baumgarten-díj nyomában) - Sőtér István: Négy nemzedék. Bp., 1948:112. -: Tisztuló tükrök. Uo., 1966:264. -: Gyűrűk. Uo., 1980:46. - Új Ember 1966. VII. 7. (Bittei Lajos: Búcsú B. J-től); 1968:29. sz. (Uő: B. J. síreml. felavatása) - Theol. Szle 1966:314. (Szénási Sándor: B. J. emlékezete) - Vigilia 1966:565. (Rónay György: Emberséget minden időben) - Vargha Kálmán: B. J. Bp., 1981. (Arcok és vallomások)