Magyar Katolikus Lexikon > B > Benhadad


Benhadad (héb. 'Hadadnak [a szemita Adad istennek] a fia'): arám királyok neve. - 1. I. ~ (Kr. e. 875 k.-845/41): Tabrimmon fia, Hezjon unokája Rezon ben-Eljada dinasztiájából (1Kir 15,18; 11,23). Izr. kir-ának, Básának a szövetségese Júda ellen, és Júda kir-ának, Azának szövetségese Izr. ellen (15,16-21; 2Krón 16,1-5). Egy betörés alkalmával (Omri alatt) kierőszakolta, hogy az arámok boltokat nyithassanak Szamariában (1Kir 20,34). - 2. II. ~ (az asszír szövegekben Bir v. Adadidri): vsz. I. ~ fia és utóda. Kr. e. 857 k. háborúzott Áchábbal, Izr. kir-ával, ostromolta Szamariát, de elvonulásra kényszerült; egy másik alkalommal vereséget szenvedett Afeknél, s szabadulásáért vissza kellett adnia az elhódított galileai városokat és meg kellett engednie, hogy az izr-k boltokat nyithassanak Damaszkuszban (20,1-34). Kr. e. 854: Karkarnál III. Szalmanasszár csatát nyert vele szemben. Utóda, Hazael ölte meg (8,15). - 3. III. ~ (ur. Kr. e. kb. 797-773) Hazael fia (13,3.24). Izr. kir-a, Joás 3 alkalommal is legyőzte (Kr. e. 790 k.), s így az összes várost visszaszerezte ~tól, amelyet apja, Hazael meghódított. Minden bizonnyal ~ra vonatkozik a Jer 49,27 és Ám 1,4. **

BL:141.